Logisztikai és beszerzési tréningek
A Logisztikai Híradó februári számában mutattuk be a Lipóti Pékséget, amely most bekerült a 10 legjobb európai cég közé a European Business Awards ?Év Vállalkozója? díjának rangsorában. A versenyben több mint 1350 európai vállalkozás mérette meg magát. Mit tud a Lipóti logisztikája?

Lipóti Pékség: Van sütnivalójuk

A Logisztikai Híradó februári számában mutattuk be a Lipóti Pékséget, amely most bekerült a 10 legjobb európai cég közé a European Business Awards ?Év Vállalkozója? díjának rangsorában. A versenyben több mint 1350 európai vállalkozás mérette meg magát. Mit tud a Lipóti logisztikája?

Lipóti PékségA magyar élelmiszeripar nem bővelkedik látványos sikersztorikban. A Lipóti Pékség története nem csak arra jó példa, hogy miként lehet egy időben felismert üzleti lehetőséget ügyesen kiaknázni, hanem arra is, hogy ha valakiben megvan a kellő elszántság, a multik nélkül – sőt, azok ellenében – is meg tud élni a piacon.

2006 előtt a kicsiny, Győr-Moson-Sopron megyei faluban működő Lipóti Pékség nem sokban különbözött az országban tucatjával található többi hasonló kis pékségtől. A vállalkozás 1992-benindult Tóth József Péter irányítása alatt. A tulajdonos eredeti szakmáját tekintve hentes (a rendszerváltás után volt is ilyen jellegű érdekeltsége), és csak később döntött a váltás. Kezdetben – szokás szerint – a környékbeli városok (Győr, Mosonmagyaróvár) és kistelepülések kisebb boltjait szolgálta ki pékáruval, majd a nagyobb üzletláncoknak is beszállítója lett.
A nagy váltás 2006-an történt. A pékség és a vevőkörét alkotó láncok között sokáig zökkenőmentes volt az együttműködés, ám a liszt árának folyamatos emelkedését a szállító már nem tudta érvényesíteni nagyvevőinél. A nagy láncok ráadásul sorra hozták létre saját pékségeiket, és az ott előállított pékárut gyakorlatilag önköltségi áron kínálták – nem egyszer 50 százalékkal is alákínálva saját beszállítóik árainak.
Tóth Péter nem akart kiszolgáltatott helyzetbe kerülni (“ezen az úton továbbmenve csak a lassú halál várt volna a pékségre”, állítja határozottan Czillahó József, a Lipóti érdekeltségébe tartozó Tatabányai Sütőipari Kft. ügyvezetője), ezért merész – de mint utólag kiderült, nagyon is helyes – lépésre szánta el magát: saját bolthálózatában kezdte értékesíteni saját pékáruját. Az első három saját mintabolt Győrben nyílt meg, 2006 tavaszán, utána sorba jött Mosonmagyaróvár, Komárom, Csorna, és alig egy évvel később már Tatabánya, amikor a Lipóti Pékség átvette a nehézségekkel küzdő ottani kenyérgyárat.

Sikertényezők

Kisült-e már?Több tényező is kellett ahhoz, hogy a Lipóti Pékség ne csupán megvetni tudja a lábát egy rendkívül kompetitív piacon, hanem üstökösszerű sikert érjen el. Az egyik mindenképpen az alapító-tulajdonos-vezető személyisége. Munkatársai szerint rendkívül elkötelezett ember, aki soha nem szégyell tanulni – a lipóti péküzem megvásárlásakor maga is kitanult péknek -, és soha nem fél attól, hogy másokra támaszkodjon olyan területeken, amelyeken nem érzi kellőképpen otthonosan magát. “Bátran támaszkodik a belső csapatára, velük együtt éri el a sikereket”, mondja Czillahó József.
A piacra lépés is kiváló ütemérzékkel történt. Tóth Péter ráérzett arra, hogy hiába a sok kis pékség, látványpékség és a multinacionális áruházláncok saját sütödéi, lenne igény (és nem utolsósorban fizetőképes kereslet) az esetleg némiképp drágább, de tradicionális termékekre, amelyek gyerekkori emlékeket idéznek fel a harminc feletti vásárlókban. “Hol van az a kenyér, amit a nagymama sütött?” – tette fel a kérdést Tóth Péter, és mivel nem talált ilyet, hát megcsinálta maga. Nem véletlenül lett a háromkilós parasztkenyér a Lipóti egyik zászlóshajója, amit azóta sok más cég próbál (inkább kevesebb, mint több) sikerrel utánozni, és nem véletlenül lett “A hagyomány útján” a cég jelmondata.
A hagyomány persze mit sem ér minőség nélkül. A Lipóti termékei kizárólag természetes alapanyagokból, tartósítószerek és egyéb adalékanyagok nélkül készülnek, nem kevés kísérletezés után és a technológiai fegyelem következetes betartásával. (Utóbbiról a cég pékmestere gondoskodik, aki minden egyes új üzemben heteket tölt el, kialakítja és ellenőrzi a folyamatokat, betanítja a többi munkatársat.) Ennek köszönhetően viszont az ízük is kiváló, a kenyerek pedig hosszabban eltarthatók, mint a szokásos termékek. Olyannyira komolyan veszik a minőséget, hogy annak rovására nem engedik adott határon túl növelni a termelést. Folyamatosan figyelik a piaci igényeket is, a termékskála rendszeresen változik: kikerülnek belőle olyan termékek, amelyekre kicsi a vevői igény, de helyettük mindig lesznek újak, így a saját termékválaszték nagyjából állandóan 130 féle pékárú körül van.

Gyors terjeszkedés

Lipóti parasztpogacsaBármennyire is gyorsnak tűnik (és gyors is) a Lipóti Pékség térnyerése, az alapító kezdetben nem gondolkodott ilyen mértékű bővülésben, viszont habozás nélkül kihasználta a kínálkozó lehetőségeket. A technológia és az áru jellege nem teszi lehetővé az egy központból történő terjeszkedést. A Lipóton található üzem kapacitása csak a közvetlen térség ellátására volt elegendő, bővíteni meg azért nem volt érdemes, mert kenyeret, pékárut nagyjából 60 kilométeres körzeten túl szállítani már nem éri meg. Élelmiszerről lévén szó, minden boltba naponta kell szállítani, a távolság miatt megnövekvő költséget viszont az áru nem bírja el.
Ezért jött kapóra, hogy a Tatabányai Sütőipari Kft. mentőangyalt keresett. A Kft. ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött – csak éppen más méretekben -, mint korábban maga a Lipóti Pékség: az alapanyagok árának emelkedése és a legnagyobb vevőknek számító áruházláncok árprése rövid időn belül csődhöz vezetett volna. (A helyzetet nem javította, hogy az MRP-program keretében dolgozói résztulajdonba került üzem tulajdonosi köre megosztott volt.) Tóth Péter – némi külső segítséggel – megvette a tatabányai kenyérgyárat, és utána nem sokkal átszervezte a termelést is: összevontak üzemeket, a lehetőségek szerint korszerűsítették a gépparkot, és bevezették ugyanazokat a technológiai előírásokat, amelyek a lipóti üzemre vonatkoztak, hogy a minőség mindenütt egyenletes legyen.
Tatabánya azért volt ennyire vonzó célpont, mert egészen új horizontot nyitott a Lipóti Pékség előtt: elérhető közelségbe került az egész Északkelet-Dunántúl, Esztergommal, Tatabányával, Székesfehérvárral – és korántsem utolsósorban a 60 kilométerre fekvő Budapesttel. Ezzel vette kezdetét az igazán dinamikus fejlődés: mára több mint 100 (többnyire franchise-rendszerben üzemeltetett) üzlete van a Lipóti Pékségnek – ebből mintegy 40 a fővárosban de néhány Szlovákiában is -, és Budapesten is működtet egy kisebb pékséget, ahol csak parasztkenyeret gyártanak. Összefogott a cég a Gyermely Zrt. szomori pékségével is, amely így szintén bedolgozik a Lipótinak.

Minden nap szállítás

A szállítás az első boltok megnyitása óta megoldandó feladat – és a megoldásról azóta gondoskodik a Ledó Gábor által vezetett Ledotrans Kft. Az alapelv rendkívül egyszerű: minden egyes boltba naponta egyszer van szállítás, a teherautók pedig állandó túrajáratokon járnak, egy-egy útvonalon legfeljebb féltucatnyi boltot kiszolgálva. (Ez alól csak néhány, a pékségekhez közeli üzlet a kivétel, ahova naponta kétszer visznek árut.) Az új boltok helyének kiválasztása sem csak kizárólagosan marketingszempontok alapján történik, különösen Budapesten: azt úgy kell kijelölni, hogy beilleszthető legyen a szállítási szisztémába. A Ledotrans és a Lipóti Pékség gyárai valóságos szimbiózisban élnek: az előbbi fuvarszervezői ott ülnek minden gyárban, tudják a kiszállítandó mennyiségeket, a célállomásokat, és ennek alapján pontosítják a napi járatokat
A boltvezetőknek minden nap délig kell leadniuk a másnapi rendelést; erre azért van szükség, hogy a délutáni műszak időben nekiállhasson a megfelelő mennyiségű kenyér legyártásának. A süteményekkel kicsit más a helyzet, folytatja a magyarázatot Czillahó József: ott elkezdhetik délelőtt a termelést az alapmennyiséggel, amelyet a pontos számok ismeretében egészítenek ki (például, hogy az eddig elkészült 600 túrós batyuhoz még csináljanak 150-et, mert összesen 750-re futott be rendelés.)
A rendeléseket szinte az összes létező kommunikációs csatornán leadhatják a boltok: telefonon, faxon, elektronikus levélben. Az utóbbi időben az elektronikus csatorna vált meghatározóvá, ami a boltoknak és a pékségeknek is jobb, mert kevesebb hibalehetőségre ad alkalmat. A boltok növekvő száma miatt – a tatabányai üzem nagyjából 80 boltot szolgál ki – a telefonos rendelés kezd visszaszorulni, és a Lipóti már tervezi a közvetlen elektronikus – weblapon keresztül történő – rendelés bevezetését is. Akkor sincs baj, ha egy bolt elfelejt rendelni: a rendszer tárolja az előző heti megrendeléseket, és ha nem jönne be új igény, automatikusan küldik az előző hét azonos napjára szóló szállítmányt. Ugyanakkor lehetőség van egy hétre előre rendelni is. A korábbi rendelések tárolása még egy szempontból praktikus: rendelésnél nem kell végigmenni mind a 130 terméken, hanem csak azokat kell megemlíteni, ahol változás van a korábbiakhoz képest.
Ezzel együtt a Lipóti a korábbi tapasztalatok alapján már jó előre tudja, hogy mikor lehet nagyobb rohamra számítani (hosszú hétvégék, nagyobb ünnepek), és ezekre jó előre készülnek is pontos menetrenddel, úgy a gyártásban, mint a szállításban. Karácsony előtt például 13600 parasztkenyeret kellett kiszállítani, miközben az átlagos pénteki mennyiség 2500 darab körül van. Egyébként már egy negyed Magyarországnyi területen is jól megfigyelhetők a fogyasztásban jelentkező ízlésbeli eltérések: Tatabányán például többször annyi zsömlét adnak el, mint a jóval nagyobb Győrben

Hajnali érkezés

A rendeléseket a készáru-raktárban boltonként és járatonként készítik össze és számolják át. Minden termékfajtához meghatározott méretű műanyag kosár tartozik; a cél itt is az, hogy az áru a lehető legjobb minőségben érkezzen a boltokba (a parasztkenyérből ezért például csak hármat tesznek egy nagyméretű rekeszbe). Az első járatok éjjel két óra körül állnak be a rámpához. Először a távolabbra menő teherautókat pakolják meg, mert az árunak lehetőség szerint hajnali négy és hat óra között minden boltba oda kell érnie. Az sem gond, ha nyitás előtt érkezik a teherautó: a sofőröknek van kulcsuk a boltokhoz, és be tudják tenni biztonságos helyre az árut, árul el egy apró titkot Ledó Gábor. Utánuk (de még mindig kora hajnalban) jönnek azok az autók, amelyek a közelebb fekvő boltokat szolgálják ki; ezek azok, amelyek a reggel-délelőtt folyamán még egyszer fordulnak. A napi kiszállítás általában 10-11 óra felé ér véget.
A fővárosban is megpróbálkoztak a napi kétszeri szállítással, de be kellett látniuk, hogy ezt Budapest forgalma nem teszi lehetővé: napközben – akár még csúcsidőn kívül is! – egyszerűen képtelenség tartani a vállalt határidőket, parkolni, megállni pedig lehetetlenség. “Előfordult, hogy három kilométert másfél óra alatt tett meg az autó. Nem kevés konfliktusa volt emiatt a boltosoknak a vevőkkel és a sofőröknek a többi közlekedővel, ezért inkább lemondtunk róla”, ismeri el Ledó Gábor, hogy a közlekedési helyzet nekik is parancsol. A budapesti pékség néhány közelebb fekvő üzletbe tud délután is parasztkenyeret szállítani, de ez a kivétel.
A rendelési hibaszázalékot nem mérik, de természetesen igyekeznek a minimálisra szorítani. Tatabányán az új raktár és áruátadó kialakítása után nagymértékben javult a helyzet: korábban egyszerűen túl szűk volt a hely, mindenki sietett, kapkodott, egymást akadályozták a munkában, ami a hibalehetőséget is nagymértékben növelte. Most már a korábbinál jóval több autó tud egyszerre rakodni, ami mindenki munkáját egyszerűsítette.
Még egy kiszállítandó termék van: a papírzacskó, amibe a boltokban az árut csomagolják. A kezdeti rossz tapasztalatok után ezeket immár egy helyen gyártatja a Lipóti Pékség, és szintén a Ledotrans járműveivel viszi ki. Próbálkoztak azzal, hogy ugyanazzal az autóval vigyék a zacskókat és a pékárut, de erről lemondtak: immár egy autó csak a papírzacskókat szállítja a boltokba napközben, minden helyre eljutva heti néhány alkalommal.

Befelé egyszerűbb

A gyártáshoz felhasznált alapanyagok logisztikája ennél lényegesebb egyszerűbb. A fuvarozást minden esetben az eladó végzi: a versenyhelyzet ez esetben a Lipótinak kedvez, hiszen minden szállító boldogan viszi helybe a szükséges árut. Ezek tárolása, raktározása jól megoldott: a lisztet hat darab, egyenként 30 tonnás silóban tárolják. Egy külső raktárban tartják azokat az árukat (magkeverékek, sütőkellékek), amelyek csomagolva, zsákosan érkeznek és nem igényelnek speciális tárolást. Ezekből mindig csak annyit hoznak a belső raktárba, ami egy-másfél napi termeléshez elegendő. A hűtést igénylő töltelékanyagokat (túró, virsli) hűtőkamrában tárolják, de ebben sincs semmi különleges, mondja Czillahó József.
A pékség nem úgy működik, mint egy autógyár, itt egyáltalán nem fontos szempont a minél kisebb raktárkészlet fenntartása – éppen ellenkezőleg. Egyrészt, nem lehet egy hétre előre pontosan tudni, hogy miből mennyire lesz igény, másrészt a beszállítókkal sem lehet olyan szerződéseket kötni, mint amilyeneket az autógyárak kötnek a saját szállítóikkal. Harmadrészt, az alapanyagok drasztikus áremelkedése idején – ami például jelenleg is zajlik -kimondottan versenyelőnyt jelenthet, ha az üzem nagyobb készleteket halmoz fel, és “bespájzol” mondjuk a 100 forintos lisztből azokra az időkre, amikor majd 130 forint lesz kilója. Más esetekben pedig akár alapanyag-hiány is felléphet, és ha éppen van egy kamionrakomány eladó meggybefőtt, azt akkor is meg kell venni, ha – kis túlzással – az irodákban kell elraktározni, teszi hozzá az ügyvezető.
A további fejlesztésekről – érthető okokból – nem szívesen nyilatkoznak a vállalat vezetői. Kecskemét környékén a szintén saját bolthálózattal rendelkező Univerrel kezdődött együttműködés, és a jelenleg is kiszolgált területeken is várható még néhány üzlet nyitása, de újabb régiók meghódítása csak akkor lehetséges, ha a környéken pékséget, sütőüzemet is nyitnak.
A piacon biztosra vehető a további konszolidáció. Már most is emelkednek a lisztárak, amelyet a kisebb pékségek vagy az áruházláncoknak dolgozó beszállítók nem fognak tudni érvényesíteni áraikban (és mások sem maradéktalanul). Így biztosra vehető számos pékség csődje, illetve az, hogy a nagyok még nagyobbak lesznek. A Lipóti Pékség minden bizonnyal az utóbbiak közé fog tartozni.

Többtucatnyi jármű

Lipótról 15, Szlovákiából 6, Tatabányáról 23 teherautóval szállítja a Lipóti Pékség termékeit a Ledotrans; rajtuk kívül két másik állandó partner három autója végez szállításokat a cég számára. A Ledotrans járműparkja több típusból áll össze, de mivel a belvárosokat járják, egyik teherautó sem lehet 3,5 tonnánál nehezebb; kapacitásuk 17-20 köbméter között van.
Az élelmiszerszállítás nem okoz különösebb nehézséget: belső burkolattal kell ellátni a teherautókat, naponta ki kell takarítani a belsejüket, de egyéb intézkedés nem szükséges. Az árut műanyag rekeszekben, egymásra pakolva szállítják.
Néhány egyéni vállalkozó – szintén teljes jogú franchise-partnerként – saját autójával viszi ki a Lipóti termékeit olyan falvak piacaira, ahol nincs mintabolt, tovább növelve ezzel a márkanév és a cég ismertségét, illetve elterjedtségét a szűz területeken. Az ő tevékenységük amolyan piacfelmérésnek és -előkészítésnek is felfogható – Tatabányán például hamarabb volt ilyen mozgóbolt, mint “rendes” mintabolt.

Partnerekkel közösen

A Lipóti mintaboltjaiban nem csak saját termékeiket árulják. Megtalálhatók náluk a Cserpes Sajtüzem tejtermékei, a Méhes-Mézes szörpjei és mézei, illetve a gyermelyi tészták és újabban ásványvizek is. (Néhány üzletben kapható szintén külső partnertől származó, mélyfagyasztott és helyben sütött aprósütemény is.) Ezek kiszállítása nem jelent különösebb nehézséget: a tejtermékeket (mivel hűtést igényelnek) maga a gyártó szállítja a boltokba, a többi terméket pedig elviszik a Lipóti üzemeibe, ahonnan a pékáruval együtt hordják ki a boltokba.
A partneráruk kiválasztásánál a cég filozófiájába illő magas minőség és állandó színvonal volt a legfontosabb szempont. További termékféleségek felvétele a palettára egyelőre nem szerepel a tervekben, az alapító ugyanis nem szeretne mindent áruló “szatócsboltokat” látni a Lipóti neve alatt, nem beszélve arról, hogy a jellemzően kis alapterületű boltokban nem lehet bármennyi árut tetszetősen elrendezni.

Schopp Attila

Adjon visszajelzést!