Logisztikai és beszerzési tréningek
Tavaly az MLBKT elnöksége új küldetést fogalmazott meg, amit az őszi kongresszus, ahogy én éreztem, egyetértően, támogatólag fogadott el.

Bácsi János: Néhány gondolat az MLBKT új küldetése kapcsán

Tavaly az MLBKT elnöksége új küldetést fogalmazott meg, amit az őszi kongresszus, ahogy én éreztem, egyetértően, támogatólag fogadott el.

Bácsi János, a Zwack logisztikai vezetőjeMaga a küldetés szép és jól hangzik, tömören van megfogalmazva. Ha a küldetés egy olyan jövőbeni cél, egy elérendő állapot megfogalmazása, ami megszabja cselekedeteink irányát, ösztönzően hathat ránk a munka során, akkor az üzenet az, hogy szeretnénk elérni, hogy ?hatékony, fenntartható és etikus ellátási láncot? hozzunk létre és működtessünk. Ez érthető, elfogadható és követhető cél. Implicite magában foglalja azt is, hogy ma még bizony működtetünk olyan ellátási láncokat, amik nem hatékonyak, nem a fenntarthatóság irányába mutatnak, és nem is mindig etikusak.

A hatékonyságról.

Lehetünk valóban még hatékonyabbak? Nem csak apró lépéseket téve, hanem egy nagyot lépve? Ami ezt behatárolja az, hogy mekkora lehetősége van a logisztikának ma a vállalati folyamatok befolyásolására, az egyes funkcionális célok módosítására. A valóságban eléggé korlátozott a mozgásterünk. A logisztikában megjelenő igények másodlagos, származtatott igények. A kereskedő eladta az árut, ebből származik a feladat, az árut a vevő által megadott címre kell szállítani. Az, hogy az áru mennyisége még a legkisebb szállítójármű teherbírásához képest igen csekély, a szállítási távolság igen nagy, a határidő szükségtelenül rövid, ma még érdemben nem befolyásolja ezeket a kereskedelmi tranzakciókat. Ha ma egy fél raklapnyi győri valamit el kell szállítani pl. Kisvárdára, épeszű, racionálisan gondolkodó logisztikus fejében fel se merülhet az gondolat, hogy ezt a szállítási feladatot a hatékonyság szempontjából megkérdőjelezze. Noha lehet, hogy egy hosszabb távú hatékonyság és fenntarthatóság szempontjából az volna a helyes döntés, hogy azt a valamit, mert egy igen egyszerű technológiával előállítható fogyasztási cikk, állítsák elő Kisvárdán vagy egy közeli termelő üzemben és ezzel tegyék szükségtelenné a szállítást vagy legalább jelentősen csökkentsék a szállítási távolságot.

A hatékonyság javítási lehetőségek jelentős része már ismert. Szállítsunk vasúton, ne közúton, legyen minél nagyobb, közös felhasználású hálózatunk (common user network) működjön már végre a city logisztika, használjunk ki vízi utjainkat, támogassuk az intelligens forgalomirányítási rendszerek bevezetését, stb.
A teljes ellátási láncban rejlő tartalékok kiaknázásához a résztvevőknek túl kellene lépniük saját területükön, fel kellene adni tisztán kompetitív megközelítésmódjukat, tudatosan az együttműködésre építve új lehetőséget kellene keresniük a javításra.
Izgalmas kísérlet volna, ha a vevők, a szállítók és a logisztikai szolgáltatók létrehozhatnának, vagy még inkább megbíznának egy olyan független munkacsoportot, amely célul tűzné ki a teljes ellátási lánc összes költségének felmérését és annak elemzését. Feltárnák a teljes folyamat gyenge pontjait, ajánlásokat dolgoznának ki a közös megoldásra. A kísérlet feltétele az, hogy részvevők nemcsak a költségadataikat tennék átláthatóvá, hanem vállalnák a kockázatokat is. Olyan kockázatot is, hogy adott esetben szembe kellene majd nézniük azzal is, hogy az általuk ?best practice?-nak tartott gyakorlatuk nem ?best? csak ?acceptable?, más tud jobbat is.
Ha valamennyire ismerjük a mai magyar FMCG piacon jelen levő multinacionális, de eközben az anyaország kultúráját is kőkeményen magán viselő cégek jellemző döntési mechanizmusát, sejthetjük azt is, hogy a globális vállalati kultúrák prioritásai között a logisztikai hatékonyság ilyen kooperációban megvalósítható javítása nem az elsődleges prioritás. Pláne nem, ha a megoldást nem is az adott multi központjában dolgozók találták ki.
Az egész hatékonyságjavító összefogás azzal kaphatna esélyt és válhatna a logisztika felett álló döntéshozók számára elfogadhatóvá, ha a megtakarítások számszerűsítve kerülnének bemutatásra és az összefogás által elért megtakarításokból minden részvevő részesedne. Még egyszer megismétlem: minden résztvevő!

A fenntarthatóságról

A fenntarthatóság ma alogisztikában nem alapvető szempont. Ez abból adódik, hogy a logisztika kiszolgáló funkció és a funkció-teljesítmény mérőszámai között elvétve szerepel fenntarthatósági mutató, pl. a CO2 kibocsátás. A fenntarthatósági jelentések ne vezessenek bennünket félre, azok bevallottan (a megkérdezett vezetők 2/3-a szerint) PR célból készülnek.

Meggyőződésem, hogy a jelenlegi termelési és elosztási struktúra nem tartható fenn jó néhány területen. Amint az energia árak elérnek egy ma még nem pontosan meghatározható határt, a fajlagosan alacsony értékű, de nagy tömegű cikkeknél a koncentrált gyártás és kiterjedt, széles disztribúció típusú (?gyártok Európában 2 helyen és fuvarozok 32 országba?) ellátási láncok komoly költségkihívásokkal fognak szembenézni.
Ha mi magunk nem is tudunk fenntartható ellátási láncot létrehozni, sokat tehetünk az energia felhasználás hatékonyságának javításáért, hozzájárulva ahhoz, hogy természeti erőforrásaink tovább tartsanak. Amit meg tudunk valósítani a hatékonyságjavítás alatt felsoroltakból, azok mind hozzá fognak járulni a fenntarthatóság javításához.
A gyakorlati megvalósítást kezdhetjük azzal, hogy az ellátás lánc egyes részfolyamataiban mérhetővé tesszük, hogy az a lépés mennyi CO2 emisszióval jár. Ha ezt csökkenteni tudjuk, akkor kevesebb fosszilis energiát használtunk fel, és hozzájárultunk a fenntarthatósághoz.

A viszonylag nem túl sok munkával elérhető fenntarthatósági célok kitűzésével és kooperációban történő megoldásával foglalkozik az ECR Magyarország Fenntartható Szállítás (STP) projektje. Az itt felvetett ötletek és kidolgozott megoldások nem elemi erejű, originális felfedezéseken, sokkal inkább apró ötleteken és szisztematikus felülvizsgálaton alapszanak. Például: vizsgáljuk felül cikkeink raklapozását és ahol lehet, növeljük meg egy sorral. Egy ilyen akcióval könnyen el lehet érni azt, hogy az egy kamionnal szállított mennyiség 3-5%-kal nőjön.

Végül pár szó etikus üzleti folyamatokról.

A Wikipédia szerint etikus az, ami megfelel az erkölcsi értékek és a társadalmi normák rendszerének. Sajnos ezzel a definícióval nem jutunk messzire, hiszen az erkölcsi értékek devalvációja, átértékelődése, a társadalmi normák gyors változása szemünk előtt zajlik. Lehet, hogy ami nekem fontos erkölcsi érték, a fiamnak egy régimódi szokás, egy gátló momentum.

A HR portál, HR szubjektív rovatban olvastam az alábbi nagyon érdekes megjegyzést:
?Az etikus magatartás visszaszorulása szerintem a fokozódó versennyel, a rövid távú teljesítmény-kényszerrel függ össze, amelynek során – főleg a vezetőkben – szétvált az üzleti és a magánszférabeli etika fogalma, vagyis az üzletben sok olyat is megengednek maguknak – úgymond a cég érdekében – amit magánemberként elítélnek. Úgy gondolom, hogy ennek elterjedése és elfogadása a probléma egyik fontos forrása.?

Tény és való, ma is szemtanúi lehetünk olyan üzleti akcióknak ? néha vevői oldalról megjelenő követelések formájában ? amelyek nemcsak, hogy nem etikusak, hanem adott esetben még a tisztességtelen piaci magatartást tiltó törvény szempontjából is erősen megkérdőjelezhetőek.

Mégis mi lehet ennek a jelenségnek a hátterében? Mi mozgathatja azt, aki ilyet tesz?

Mindnyájan ismerjük Maslow piramisát, ahol a szükségletek negyedik szintjén jelenik meg az elismerés. Ez egy úgynevezett negatív szükséglet, tehát ennek hiánya hat motiválólag az emberre. Könnyen elképzelhető, hogy egy adott vállalati kultúra, vagy az azon belüli szervezeti egység kultúrája olyan nagy elismeréssel jutalmaz minden akciót, ami a vállalat eredményét növeli, hogy ez az elismerés elhomályosíthatja, leértékelheti azt a következményt, hogy tetteinket nem csak főnökeink, hanem partnereink, szakmabeli kollégáink is értékelik. Akarjuk, vagy nem akarjuk, nevünk a magyar logisztikai szakmában ? mert ez nem egy nagy létszámú szakma, szinte mindenki ismer mindenkit ? előbb-utóbb ismertté válik.
Mindennek ellenére az erős anyagi motiváció, a nyilvános dicséret, mint elismerés, a külföldön folytatódó nemzetközi karrier ígérete ráveheti a szakma egyes szereplőit arra, hogy felvállaljanak etikusan megkérdőjelezhető akciókat, a vele járó külső véleményekkel együtt. Egy önkéntelen belső, nem is artikulálódott ?befektetés-haszon? elemzés elveztethet az esteleges kognitív disszonanciák félresöpréséhez.
A több mint három éve elhúzódó gazdasági válság mögött bizonyosan állnak komoly etikai, erkölcsi és morális válságok is, és ezek jó része a felgyorsult technológiai változások eredményeiből adódik.
Mivel nem úgy néz ki, hogy ez a válság megoldódott, nem érezhető, hogy új normák jelennének meg és kristályosodnának ki, a korábbi erkölcsi értékek újra elfoglalnák helyüket az értékek között, nem látok túl sok reményt arra, hogy a közeljövőben az etikus üzlet felé tenne lényeges elmozdulást a logisztikai vagy más szakma.

Akkor mit lehet tenni? Banálisan csak annyit tudok mondani, mutass jó példát.
Ha kétséged lenne abban a kérdésben, hogy adott lépésed etikus vagy nem, eligazítást adhat a régi bölcsesség: ?Ne tégy olyat másokkal, amit nem szeretnél, hogy mások tegyenek meg teveled.?

Bácsi János

Adjon visszajelzést!