Logisztikai és beszerzési tréningek
Az inflációs várakozások szerepe a fogyasztói kereslet alakításában

Az inflációs várakozások szerepe a fogyasztói kereslet alakításában

Van-e megoldás a munkaerőhiányra? Mit jelent az újra visszatérő infláció? Tartós növekedés várható-e?

 

Ezek és hasonló kérdések a vállalatvezetők gondolkodását napi szinten meghatározzák. Választ adni rájuk azonban nem is mindig egyszerű, hiszen minden kérdés sokszor másikat szül. Ebben kíván segítséget nyújtani a GfK, amely idén először a Logisztika napja eseménysorozathoz kapcsolódva az iparág vezetőit invitálja közös gondolkodásra a makrogazdasági és piackutatási adatok értelmezéséről és azok helyéről a stratégiai tervezés során.

A GfK-nak a rendezvényen előadó szakértője, Sugatagi Gábor (Senior Marketing Science Consultant) egy korábbi, kizárólag a piackutató vállalat saját lapjában megjelent cikkében az inflációs várakozásoknak a fogyasztói kereslet alakításában betöltött szerepéről ír, és annak nyugat-európai jellemzőit veti össze a kelet-európai, azon belül is a magyarországi sajátosságokkal.

 

Hiperinflációs gazdasági környezet kivételével az infláció alakulása ritkán szerepel a fogyasztói viselkedés elemzésének fókuszában. Az elmúlt 15 évben a nyugat-európai fogyasztók hozzászoktak egy állandó, évi 1-2 százalékos áremelkedéshez, és ugyanez igaz a magyar fogyasztókra, csak éppen náluk évi 5-10 százalék számított megszokottnak. A fogyasztók vásárlási döntéseikbe eleve bekalkulálnak ekkora áremelkedést, szokásaikat csak váratlan körülmények hatására módosítják, például egyik vagy másik árucsoport átlagot jóval meghaladó drágulása, illetve az inflációs várakozásoknak a szokott pályájukról letérése esetén. Éppen ez utóbbi ténynek lehettünk tanúi az elmúlt 1-2 évben: szinte egész Európából eltűnt a drágulás, sőt sok helyütt összességében deflációt jeleznek a statisztikák.

Ilyen körülmények között Nyugat-Európában a gazdasági szereplők sztenderd viselkedése a feje tetejére állt: a fogyasztók elhalasztják a nagyobb értékű vásárlásaikat, hiszen „jövőre olcsóbb lesz”, a gazdaságpolitika nem tud fogyasztásösztönzést folytatni, hiszen ennek szokásos eszköze, a kamatcsökkentés (olcsó hitelek mellett a fogyasztók bátran költekeznek) nem működik, amikor a kamatszint már 0 százalék. Ennek a helyzetnek a megoldására már „unortodox” javaslatok is születtek. A német GfK rendszeres fogyasztóibizalom-mérései szerint ugyanis az inflációs várakozások erősödése egyértelműen növeli a tartós fogyasztási cikkek vásárlását (a jelenség feltárására az adott alkalmat, hogy a stabilan 1-2 százalékos inflációs várakozásokat alaposan felpörgette a 2007. évi németországi áfa-emelés bejelentése, majd ennek nyomán néhány hónapig soha nem látott magasságokba szökött a tartós fogyasztási cikkek vásárlása). A javaslatok ennek nyomán az inflációs félelmek felpörgetését javasolják a keresletösztönzés új gazdaságpolitikai eszközeként.

Magyarországon a fenti összefüggés egyáltalán nem érvényesült az elmúlt 15 évben. Amint a következő ábra trendvonalai napnál világosabban mutatják, bizakodó időszakokban (általában a parlamenti választások környékén, a nagy ígérgetések hónapjaiban) a lakosság alacsonyabb inflációra számított ÉS tervezgette a nagyobb vásárlásokat. Ugyanakkor, amikor belátta, hogy ezután sem lesz fenékig tejföl az élet, akkor mind inflációs várakozásait, mind vásárlási terveit a realitásokhoz igazította (rontotta). Más tehát a fogyasztói viselkedés egy jóléti társadalomban, ahol az emberek taktikázhatnak azzal, hogy mikor vegyenek valamilyen nagyobb értékű cikket, mert rendelkezésükre áll az ehhez szükséges összeg, és más Kelet-Európában, ahol hiába is akarna a fogyasztó racionálisan viselkedni, ha nincs miből megfinanszíroznia az előrehozott vásárlást.

 

A tartós fogyasztási cikkek vásárlására irányuló szándék (piros) és az inflációs várakozások (kék) alakulása Magyarországon, 2000. január-2015. december

Forrás: Európai Bizottság havi fogyasztói felmérései (az értékek számítása: a „nagyobb” választ mondók arányából kivonva a „kisebb” választ mondók aránya).

 

A képen az sem változtat érdemben, ha nem a várakozásokat és szándékokat, hanem a ténylegesen realizálódott áremelkedések és vásárlások összefüggését vizsgáljuk idősorokkal. Csupán egyetlen érdekességre hívjuk fel a figyelmet. Mégpedig arra, hogy nem létezik általánosságban vett fogyasztói viselkedés a tartós fogyasztási cikkek vásárlása terén: 2007 és 2015 között Magyarországon egész másként alakult például a háztartási nagygépek piaca (egy mosógépet a legtöbben csak hitelből vehetnek meg, így a kamatok alakulása befolyásolta legerősebben az eladások számát, az inflációs várakozások viszont nem játszottak szerepet), illetve a híradástechnikai eszközöké, ahol viszont érvényesült a fentiekben bemutatott „racionális” fogyasztói viselkedés.

http://www.gfk.com/hu/

 

Adjon visszajelzést!