Logisztikai és beszerzési tréningek
Előremutató és számos kérdéskört érintő ülést tartott december 16-án a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság Tanácsadói Tagozata Innováció és K+F tevékenység a logisztikai rendszerfejlesztésekben címmel.

Innováció: adóoptimalizálás vagy versenyképesség növelő tényező?

Előremutató és számos kérdéskört érintő ülést tartott december 16-án a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság Tanácsadói Tagozata Innováció és K+F tevékenység a logisztikai rendszerfejlesztésekben címmel.

Mondovics János, az IFKA Logisztikai Fejlesztési Központjának vezetője felvezető előadásában ismertette az innováció és a K+F területén jelenleg érvényes törvényi szabályozást és gyakorlatot.  Az előadó kitért az elméleti háttérre is, bemutatta a két legfontosabb nemzetközi szinten elfogadott alapdokumentumot, az Oslo Manualt és a Frascati Kézikönyvet, amelyekre az Európai Unióban illik támaszkodni.

Hivatali útvesztőkön az innovációs járulék nyomában

Az előadást követő vitában a résztvevők először az innováció és a K+F tevékenység közötti érzékeny határokat térképezték fel. Mondovics János hangsúlyozta, hogy a két fogalom pontos definiálása elengedhetetlen, ha az innovációs járulék terhére indítana projektet egy vállalkozás. Nem elég egy jó fejlesztési ötlet, a projektnek meg kell felelnie az APEH elvárásainak is.

Bagdi Lajos és Vida Hajnalka, a Deloitte munkatársai felhívták a figyelmet arra az ellentmondásra, hogy míg a pályázati támogatások esetében tágabban értelmezik a hivatalok az innováció és a K+F fogalmát, addig adó- és járulékfizetés szempontjából szigorúbb kritériumoknak kell megfelelni. Ráadásul az állam rövidtávon nem érdekelt abban, hogy a vállalakozások az innovációs járulék felhasználásával csökkentsék adóterheiket, hiszen kevesebb pénz marad központi újraelosztásra. Lukovich Gábor, az Eco-Log-Ing Bt. képviselője szerint az innovációs törvény lényegében ? a nem eléggé pontos definíciók miatt ? nem ösztönzi a vállalkozások innovációs kedvét. A szabályozás ki nem mondott célja az, hogy az egyetemek és a kutatóintézetek bevételeit egészítse ki az állam a járulékból befolyó pénzből.

Hová kerül a maradék?

A vitában több alkalommal is szóba került, hogy a kutatóhelyeken, egyetemeken folyó K+F tevékenység sokszor nincs összhangban a piaci igényekkel. Dr. Bóna Krisztián, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatója (a tagozat vezetője) szerint ennek ellenére az egyetemen jövőbe mutató, s a vállalatok számára hosszútávon is értékes kutatások folynak, amelyekről sajnos az üzleti szférának sokszor nincs is tudomása. Meglátása szerint a felsőoktatási intézmények jobban szeretik a konkrét vállalati megbízásokat, nekik sem érdekük, hogy ?értelmetlen? kutatásokat végezzenek. Ezek miatt fontos lenne a párbeszéd további erősítése a kutatóhelyek és a versenyszféra között.

A versenyképesség záloga

Hannes Neubauer a tanácskozáson az innováció fogalmát tágabb kontextusba helyezte, amikor kifejtette, hogy a vállalkozások versenyképességének létfeltétele a folyamatos fejlődés. A kutatásra és fejlesztésre fordítható forrásokat nem lehet csak adóoptimalizálási lehetőségként felfogni. Magyarország többek között az olcsó és magasan képzett munkaerő miatt volt vonzó a külföldi befektetők számára, mára ez a versenyelőny elveszett, és ha nem fordítunk kellő figyelmet a műszaki, technikai innováció mellett a humán erőforrások fejlesztésére is, akkor súlyos gazdasági következményekkel kell szembenéznünk.

Innovatívak-e a magyar vállalkozások?

Déri András, az MLBKT ügyvezető alelnöke az innovációs kedvet hiányolta a vállalkozások oldaláról. Véleménye szerint az innovációs járulék összege a kisebb cégek esetében annyira elenyésző, hogy nem éri meg a felhasználással kapcsolatos adminisztrációval foglalkozni, mert nincs is olyan komoly fejlesztési projekt, amit a járulék önmagában fedezne.

Lukovich Gábor ugyanakkor kiemelte, hogy tapasztalatai szerint nem az innovációs kedv alacsony Magyarországon, hanem a mutatók félrevezetőek. Egészen egyszerűen arról van szó, hogy a vállalati fejlesztések nem jelennek meg az APEH és a KSH kimutatásokban, mert az adminisztrációs terhek és a hosszú átfutási idő miatt inkább saját költségen indítanak projekteket a vállalkozások. A versenyképesség megőrzése és a versenyelőny megszerzése éppen eléggé motiválja a versenyszférát az innovációra.

Paradigmaváltás kell

A résztvevők egybehangzó véleménye szerint a jelenlegi szabályozás nem megfelelő, mind az államigazgatásban mind az üzleti szférában paradigmaváltásra van szükség. Egyfelől közelíteni kell a gyakorlatot és a törvényeket, másfelől viszont a kötelezően fizetendő járulék helyett inkább jutalmazó, ösztönző adópolitikára volna szükség az innovációs kedv növelésére. Ugyanakkor sokkal kevesebb állami beavatkozást tartanak kívánatosnak mind az ülésen résztvevő kutatóhelyek, mind a szolgáltatásaikat igénybe vevő vállalatok.

A Tanácsadói Tagozat tervei szerint a beszélgetésen felvetődött témákat 2010 első felében további találkozókon dolgozzák fel lehetőség szerint minél több érintett szervezetet bevonva a tanácskozásba.

Adjon visszajelzést!