Logisztikai és beszerzési tréningek
A beszerzés és logisztika kapcsolatrendszerét taglaló cikksorozat következő részében Vörösmarty Gyöngyi a történelmi szálat emeli ki. Álláspontja szerint másként fejlődött a beszerzési és a logisztikai szakma nyugaton és másként hazánkban.

Vörösmarty Gyöngyi: A beszerzés és a logisztika fejlődésének eltérő útjai

Vörösmarty GyöngyiA beszerzés és logisztika kapcsolatrendszerét taglaló cikksorozatban egy történelmi szálat szeretnék kiemelni. Ez a cikk éppen ezért egy visszatekintés, tulajdonképpen nem is egy, hanem kettő: másként fejlődött a beszerzési és a logisztikai szakma nyugaton és másként hazánkban. Úgy érzem, ebben az eszmecserében az eltérő vélemények az eltérő fejlődéstörténetek a következményei is.

A beszerzés és a logisztika hazai fejlődése: divergálás útján


Érdemes a történetet a rendszerváltás utáni időszaktól indítanunk. Ekkor megindult a piacgazdaságra való áttérés, számos vállalkozás alakult, szabaddá vált a külkereskedelem. Ezzel a beszerzési nehézségek feloldódtak, ugyanakkor mai értelemben vett stratégiai szemléletű beszerzést egy félig piac-, félig hiánygazdaságban nem lehetett csinálni. A logisztika hazai fejlődéstörténetében azonban annál fontosabb időszak a 90-es évek eleje. Az integrált logisztikai szemlélet akkor volt új világszerte. Ezt a modern logisztika fogalmat vettük át, mely nyugaton hosszú fejlődés eredményeként jött létre és lényegében az ellátási lánc korai értelmezését is magában foglalta. Azaz a 90-es éve elején az elmaradt menedzsmenttudást ? a fejlődési lépcsőket kihagyva- úgy fejlesztettük, hogy rögtön a logisztika egy nagyon korszerű megközelítését oktattuk és vezettük be a vállalati gyakorlatba. Sőt, megkockáztatom, hogy az MLBKT fórumain és a BCE oktatásában sok hazai szakember előbb hallotta ezt a modern logisztika felfogást és az ellátási lánc fogalmát, mint ahogy az sok más fejlett nyugati ország egyetemén vagy szakmai fórumain megtörtént. Fejlődési fokozatokat átugorva a legkorszerűbb elméleteket tettük magunkévá.

A 90-es években fiatal kutatóként Chikán Attilával és Demeter Krisztinával több kutatásban is részt vettem, melyekben szépen nyomon tudtuk követni például azt, hogy a vállalatok működési rendszerében a rendszerváltás (a fogyasztói elvárások növekedése, a harc a vevőért elv megjelenése) hogyan alakította át a készletezési struktúrákat. Ennek az átalakulásnak egyik fontos mutatója volt, hogy a 90-es évek során a készletállomány a vállalati gyakorlatban áthelyeződött az input oldalról az output oldalra. Ez az áthelyeződés a készletszintek leapadásával is járt, hiszen a korábbi égig érő készletállományok egyszerűen finanszírozhatatlanok voltak. Ebben a helyzetben a logisztikának itthon óriási jelentősége lett. Az elvárás az volt, hogy olcsóbban és magasabb kiszolgálási színvonalon kellett dolgozni, ennek a célnak az elérésében a logisztika modern értelmezése nagy segítséget nyújtott.

Ugyanekkor a beszerzésnek a jelentősége viszonylag alacsonyabb volt: mint láttuk pár év alatt megszűntek a korábbi ellátási nehézségek, sőt egyszerű eszközökkel még versenyeztetni is lehetett a beszállítót. Ne feledjük, a régi rendszerben általában nem a beszerzett termékek ára volt versenyképtelen, hanem a kiszolgálás színvonala nem volt azonos a nyugati beszállítókéval.

A megjelenő és érdekeit hatékonyan képviselő magántulajdonos szempontjait tehát elsősorban és legegyszerűbb eszközökkel úgy lehetett érvényesíteni, ha az integrált logisztikai szemlélet keretében fejlődött a vállalat, a beszerzés viszonylag háttérbe szorult. Példaként említem, hogy alapvetően senkit sem érdekelt, ha a takarításhoz szükséges hypot 105 forint helyett 100 forintért vette meg a cég, amikor az 1 mdFt készletállományt kellett 300mFt-ra levinni, a kiszolgálási színvonal javítása mellett.

A hazai vállalati gyakorlatban az ezredforduló jelentette a változást. A logisztikai rendszerekben (tehát vállalaton belül) egyszerű eszközökkel (pl. ABC elemzés) már nem lehetett nagy lépéseket tenni. A nyomás a hatékonyság növelésére viszont fennmaradt, amely kettős választ eredményezett.

  1. A logisztikai hatékonyság növeléséhez a modern technika (pl. raktártechnika, áruazonosító és nyomonkövető rendszerek, stb.) szükségeltetett, melynek kiválasztásához és üzemeltetéséhez elengedhetetlenek a komoly tárgyi és módszertani ismeretek.
  2. A hatékonyság növelésére a beszerzés megerősödött és elkezdett önálló szervezetként működni a hazai gyakorlatban is (számos hatás eredőjeként pl. nemzetközi példák alapján és a költségcsökkentésre való fokozott nyomásra adott logikus válaszként). Csak egy példa az előbbi folytatásaként: a tevékenységkihelyezés erősödésével a tét sok vállalat számára a 100 Ft-os hypo példáján úgy alakult át, hogy pl. a takarításra 40 mFt helyett, jó lenne csak 35 mFt-ot költeni. A beszerzés kiszélesedett értelmezéséként komoly figyelem fordul az indirekt, vagy a szolgáltatás-beszerzések irányába, melyek nemigen kapcsolódnak a logisztikához. Ugyanakkor a direkt beszerzések stratégiai döntéseit sok cégnél központosítva az anyavállalatnál hozzák meg.

Itthon a két terület immár önállóan is erősödik, hiszen eredményeket elérni az adott területre vonatkozó mély szaktudással lehet. Ezt erősíti, hogy a továbblépéshez szükséges kompetenciák nagyon eltérőek lehetnek.

A logisztika és a beszerzés konvergáló fejlődése a fejlett gazdaságokban

Mi történt a fejlett világban ez alatt az idő alatt? A marketing virágkorának kezdete Kotler első marketingkönyvének 1967-es megjelenésével lényegében a hetvenes évekre tehető, a 80-as években pl. a JIT elvek autó- és elektronikai iparon belül való elterjedésével a termeléssel kapcsolatos ismeretek is szélesebb figyelmet kapnak. Ezzel párhuzamosan elindul a logisztikai tevékenységek integrálódása is, előbb az értékesítési oldalon a kiszállítási és raktározási folyamatok kapcsolódnak össze (párhuzamosan a marketing erősödésével), majd a termelési területtel jön létre szorosabb kapcsolat, melybe később az anyagellátást is bevonták. (A történeti hűség kedvéért anyaggazdálkodás néven ez az integráció a beszerzési oldalon is elindult.)

A beszerzés története eddig a pontig lényegében függetlenül zajlott: már az 1900-as évek első évtizedeiben születnek könyvek (pl. 1887 – The Handling of Railway Supplies ? Their purchase and Disposition, Marshall M. Kirkman), szerveződik beszerzésoktatás (pl. 1916-ban a Harvardon), létrejön beszerzési szakmai szervezet (1916 NAPM- USA), a 90-es évek pedig a beszerzés virágkorát hozzák jelentős módszertani háttér kiépítésével, vállalati stratégiai jelentőségű eredmények felmutatásával. Ebben a modern szemléletben a beszerzés lényegileg arról szól, hogy külső forrásokból hogyan lehet a legmegfelelőbb feltételekkel biztosítani a vállalati működéshez szükséges termékeket, szolgáltatásokat, képességeket és tudást. A beszerzés már a vásárlásokhoz kötődő kiadások feletti kontrollért felelős, ugyanakkor feladata a vállalati stratégiai célok támogatása is.

A két önálló szakma fejlődése nagyjából a 90-es évek végén kapcsolódik össze. Ekkor számos tanulmány fogalmazza meg a fejlődés további útját keresve azt a gondolatot, hogy a hatékonyság javításának keresése nem csak a vállalaton belül, hanem azon túllépve, a vevő-szállító kapcsolatokban, a szereplők folyamatainak az összehangolásában is lehetséges. Ezzel jön létre az eszme: az ellátási lánc menedzsmentben össze kell kapcsolni az érintett feleket.

A két fejlődéstörténet tehát eltérő

Az eltérés a hazai és a nyugati fejlődés között tehát logikai felépülésében nagyon komoly:

  1. A külföld az elmúlt évtizedben két önálló fejlődéstörténettel rendelkező szakmának (az anyagáramlási folyamatokat kezelő rendszereknek és a kereskedő jellegű tevékenységet folytató beszerzésnek) az összekapcsolódását, az együttműködés igényét fogalmazza meg annak érdekében, hogy a vállalatok összekapcsolódó értékteremtő hálózata (az ellátási lánc) hatékonysága, versenyképessége növekedjen. Tehát közeledés és integráció ment végbe, fenntartva és építve az előző megoldások előnyeire is.
  2. A hazai gyakorlat sajátos módon egyszerre próbálja az integráció és a függetlenedés folyamatát felmutatni. Itthon a régi rendszer a hatékonytalan működésének gyors legyőzésére használta a logisztikát, nem szerves fejlődés eredményeképpen, hanem fejlődési lépcsőket átugorva. Itthon a vállalati gyakorlat a beszerzést csak később kezdi elismerni, megint csak fejlődési lépcsőket átugorva. Ráadásul ma már a fejlődés elsősorban finomhangolással lehetséges, melyhez területenként nagyon eltérő kompetenciák szükségesek.

Egyetemi oktatóként és kutatóként a lényegesen nagyobb terjedelmű és szakirodalommal illetve empirikus eredményekkel alátámasztott írásokhoz vagyok szokva, s ez a történeti áttekintés elnagyolt, de talán ebben a szakmai beszélgetésben így élvezhetőbb olvasmány. Azt gondolom, a következő véleményemet így is alátámasztja.

A jelenlegi vitában a szerves fejlődés hiányában és a sajátos fejlődési logika elemeiből kiindulva egyrészt a fogalmak eltérő használata (nagyon eltérő tartalommal használt beszerzésfogalom) okozza az eltérő álláspontokat, másrészt úgy tűnhet, mintha konfliktusba kerülne két szemlélet: a beszerzés általános vállalati versenyképességet előmozdító célja és az ellátási lánc hatékonyságra koncentráló nézetek. Azt gondolom, hogy a két szemléletnek együtt kellene élnie. Lehetnek olyan szituációk, amelyek az egyik vagy a másik dominanciáját indokolják: ott és akkor. Általános esetben viszont az összvállalati hatékonyság sérül, ha ez a két szempont közül valamelyiket elfelejtjük.

A ?logisztika magába foglalja-e a beszerzést? vitában elhangzó érveket tekintve az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy érdemes szembenéznünk saját szervetlen fejlődésünk és a sokkal logikusabb szerves fejlődés különbségeivel, így láthatjuk meg azt, ami a szerves fejlődés logikáját tekintve egyértelmű. Az ellátási láncot integrált szemléletben hangsúlyozzuk, de ez nem önmagában, hanem a másik állítással együtt igaz: a beszerzés a fejlett gazdaságokban a többi vállalati funkcióval egyenrangú stratégiai funkció.

A cikksorozat korábbi részei ide kattintva megtalálhatóak!

Adjon visszajelzést!