A történelem az élet tanítómestere ? szól a rómaiaktól örökölt közmondás, amit máig érvényesnek tartunk, s oktatási-nevelési rendszerünk alapvető tartópillérét képezi.
De más hangok is hallatszanak. ?A múltban nem látszik a jövő? ? állítja a GCI (Global Commerce Initiative ? Globális Kereskedelmi Kezdeményezés) és a nagynevű Cap Gemini Tanácsadó cég 2016 ? Future Supply Chain című tanulmánya, amely a logisztika, az ellátási láncok még belátható jövőjéről íródott. Az utóbbi időben több hasonló tanulmányt elolvasván, illetve ilyen témájú konferencián való részvétel után úgy vélem, hogy a történelem iránti minden tiszteletem mellett praktikusabb a második felfogás mellett állást foglalni.
A logisztika ma az üzleti tevékenység egyik legfontosabb szűk keresztmetszete: megoldatlan problémái (az infrastruktúra túlterheltsége, a környezetvédelmi hatások, avagy folyamatainak más gazdasági tevékenységelemekhez képest észlelhető lassúsága) ma sok vonatkozásban a gazdasági fejlődés kerékkötőjét jelentik. Világosnak látszik, hogy ezen a helyzeten csakis alapvető innovációkon keresztül lehet változtatni. Einsteintől szokták idézni, hogy ?nem tudjuk megoldani a problémákat, ha azokkal az eszközökkel próbálkozunk, amelyekkel létrehoztuk őket?. Nem megoldás tehát a több út, a jobban megrakott kamion, az éjjel-nappal dolgozó menedzser, vagy a még gyorsabb számítógép. Valóban alapvető innovációkra van szükség a logisztikában ahhoz, hogy a szűk keresztmetszet helyett kitörési lehetőségként jelenjen meg az üzleti szféra számára.
Erre ma van esély. A nagyvonalúan említett tanulmányok alapján magam az innováció három fő megnyilvánulási formáját látom kiemelkedően fontosnak.
Az első, hogy a logisztikának a vállalati sikerhez való hozzájárulását új módon, új felfogásban kell értelmezni. Olyan teljesítményértékelésre kell építeni a rövid távú döntéseket és a fejlesztéseket egyaránt, amely szerves komplexitásban képes kezelni a logisztika sokoldalú hatásait: kiemelten a költségeket, a megbízhatóságot, az infrastruktúra terhelését és a környezeti hatásokat összefoglalva értékeli.
A másik innovációs terület a vállalatok közötti új együttműködési formák kialakítása. Ennek megvannak a ?technikai? vonatkozásai (a közös raktározás, közös elosztási hálózatok, közös beszerzések tervezése és megvalósítása, közös informatikai rendszerek) és az üzletpolitikai vonatkozásai is: a globalizáció és a lokalizáció együttes kezelése éppúgy, mint a sokhelyütt éledő nacionalizmus és a logisztika által megkövetelt nemzetköziség összebékítése.
Végül a harmadik áttörést a kifejezetten technikai innovációk területén várom. Az MLBKT Műszaki Tagozata rendezett egy hallatlan érdekes vitát erről néhány hete ? ezen meggyőződhettünk arról, hogy az emberi képzelet határait súroló új megoldások várnak alkalmazásra a logisztika fejlesztésében.
Ezek az innovációk persze, múltbeli tudásunkban, gyakorlatunkban gyökereznek. Nem kell szégyenkezniük a rómaiaknak az általuk idézett közmondás miatt. De azt, hogy az e gyökerekből kinövő fák milyen ágakat fognak táplálni, milyen hajtásokat fognak hozni, valóban egyre nehezebb megjósolni. Az azonban bizonyosnak tűnik, hogy a logisztika az üzleti világ fejlődését a következő egy-két évtizedben döntően meghatározó tényezők közé tartozik.
Chikán Attila, az MLBKT társelnöke