Úton az autóipari beszállítóvá válás felé

Az autóipari óriások magyarországi gyártelepítéseivel nagy lehetőségek nyíltak meg a magyar vállalatok számára. A kérdés csupán az, hogy képesek lesznek-e élni ezekkel a lehetőségekkel, vagy a lokalizációs törekvések ellenére az autó(alkatrész)gyártó nagyvevők mégis a távolabbról történő beszerzések mellett döntenek.

Multinacionális vállalatok és beszállítóik Magyarországon

A járműipari szektor Magyarország ipari termelés egyötödét adja, a multinacionális vállalatok a kedvező földrajzi elhelyezkedésnek, a jól képzett és olcsó munkaerőnek köszönhetően szívesen ruháznak be Magyarországon. Általánosságban a járműipari szektorra – a vezető autógyártókra és az elsővonalbeli beszállítóikra – jellemzőek a hosszabb és komplexebb ellátási láncok, az ellátási lánc szereplőivel szemben támasztott magas minőségbeli és vevőkiszolgálási elvárások, valamint a nemzetközi szinten legjobb vállalati gyakorlatok alkalmazása.

A magyar beszállítók számára a multinacionális vállalatok lokális és ?low cost country sourcing? beszerzési stratégiája potenciális piacokat jelent. Ennek ellenére a Magyarországon is működő multinacionális vállalatoknál a magyar direkt beszállítók aránya rendkívül alacsony. Ezt jól szemlélteti az autóipar egyik, a magyar piacon már régóta jelenlévő reprezentatív szereplőjének példája, ahol a magyarországi beszerzési volumen aránya 1% alatt van. A nemrégiben elindult Mercedes gyár is a jól bevált külföldi beszállítóit, illetve azok leányvállalatait foglalkoztatja. Ezek alapján elmondható, hogy a potenciális piacok kihasználatlansága azt jelzi, hogy alapvető problémák vannak a beszállítóvá válással kapcsolatban. Ezeket a problémákat többnyire a szállítói kompetenciák iránti vevői elvárások és a potenciális beszállítók meglévő képességei között húzódó szakadék jelenti. Egyszerűbben fogalmazva a beszállító-jelöltek gyakran még a beszállítói audit során feltett kérdéseket sem értik.

Elvárások a beszállítókkal szemben

Ha egy vállalat beszállítóvá akar válni, akkor meg kell felelnie a vevői elvárásoknak. Ezeket az elvárásokat a vevők oldaláról a beszerzés közvetíti a beszállítók felé. Dolgozatom ezért részletesen foglalkozik a Bosch Csoport beszerzési rendszerével, a beszerzés felépítésével, a beszállító kiválasztási módszerekkel és folyamatokkal. Ha a potenciális beszállító ezeket ismeri, akkor nagyobb eséllyel indul a beszállítói státusz eléréséért. A Bosch példáján keresztül mutatom be az autóipari szereplők jellemző elvárásait.

Az alapvető vevői elvárások a következők:

  • kiváló minőség,
  • versenyképes árak és költségszint,
  • szállítási pontosság.

Ezek egyidejű biztosítása ma már nem versenyelőny, hanem alapvető feltétele a piacon maradásnak.

A fentiekből következik, hogy a dolgozatom elsősorban a beszállítók versenyképességbeli kérdéseire keresi a válaszokat.

Nyilvánvalóan a fenti ?minimális? feltételeknek csak akkor tud megfelelni egy vállalat, ha működése során képes megvalósítani azokat az iparági standardokat és legjobb gyakorlatokat, melyek az említett három fő elvárás egyidejű megvalósítását lehetővé teszik.

Az iparági legjobb gyakorlatok szerint egy vállalatnak szüksége van világosan rögzített és kommunikált vállalati filozófiára és stratégiára, valamint olyan integrált vállalatirányítási rendszerre, amely elsősorban nem a vállalatirányítási szoftvert jelenti, hanem magát a szemléletmódot, a vállalati folyamatok teljes egészként való felfogását. A vezetésnek az integrált vállalatirányítási rendszeren keresztül kell irányítani a folyamatokat és az azokat működtető embereket. Meg kell értenie és el kell különítenie a vevő szempontjából értéket képző és értéket nem képző tevékenységeket. Az értéket nem képző tevékenységek közül a feleslegeket és a veszteségeket meg kell szüntetnie a költségek csökkentése érdekében. Folyamatos tökéletesítést kell végeznie minden szinten. Fókuszálnia kell arra, hogy a vevők által kért mennyiséget a lehető legkevesebb erőforrás felhasználásával állítsa elő. A vállalat vezetése és dolgozói megfelelő szintű szakmai képzettséggel és jártassággal kell, hogy rendelkezzenek feladataik ellátásához.

A fentiek megvalósítása egy olyan komplex megoldást igényel, amit letisztult vállalati folyamatok létrehozásával, illetve tökéletesítésével lehet elérni. Ehhez szükség van az egységes célok mögötti, a különböző részlegek számára világosan meghatározott működési alapelvek lefektetésére, kulcsfolyamatok meghatározására, mérésére, értékelésére, valamint a vállalat következetes irányítására. Minden igyekezet hiába azonban, ha a vállalat nem rendelkezik motivált és a legjobb gyakorlatok iránt elkötelezett vezetőkkel, valamint a hatékony és színvonalas munkavégzés iránt elhivatott szakembergárdával, legyen szó a vállalati hierarchia bármely szintjéről.

Hol van a gond a magyar vállalatoknál?

A vállalati versenyképesség megteremtéséhez szükséges, de nem elégséges a megfelelő makroszintű környezet biztosítása. Míg a fejlett és feltörekvő gazdaságok számos vállalatánál már az üzleti kiválóság legmagasabb fokain folyik az irányítás és működés, illetve az erre való törekvések és az ehhez szükséges tudásanyag széles körben megjelentek, addig a magyar vállalatok jellemzően még az alábbi típusproblémákkal kerülnek szembe:

  • Hiányzik a világosan meghatározott küldetés és jövőkép, és a jövőkép megvalósításához kidolgozott stratégia.
  • Általában jellemző a hosszú távú gondolkodás hiánya, a döntések a rövid távú profitmaximalizálásnak és a túlélésnek vannak alárendelve.
  • A vállalati kultúra kezdetleges fejlettségi szinten van, különös tekintettel az olyan értékekre, mint: nyitottság, őszinteség, bizalom, gazdaszemlélet, elszámoltathatóság, integritás, etika.
  • Hiányzik annak felismerése, hogy a megfelelően képzett ember a megfelelő helyen a vállalat legnagyobb értékét jelenti. Emiatt az emberek képzésébe való befektetés sokadrangú szempont.
  • Az autóipari, minőségi és környezetirányítási tanúsítottság ellenére a működés nem feltétlenül ennek megfelelően zajlik.
  • Alacsony a kommunikációs képesség mind emberek, mind pedig rendszerek között.
  • Jellemző a legalapvetőbb vállalatirányítási alapelvek ismeretének és gyakorlatba helyezésének hiánya. Például a vállalatok gyakran csak felületesen ismerik a ?lean? gyakorlatát, és így a módszereit sem tudják hatékonyan használni.
  • Nagy probléma a szakértelem és a tudás hiánya, az a jelenség, mikor a vezetők azt hiszik valamiről, hogy tudják, holott valójában nem tudják; valamint amikor nem is tudják, hogy miről nem tudnak.
  • Nincs kellő proaktivitás, a változások kezelése és menedzselése nem megfelelő színvonalú. Jellemző a status quo-hoz való ragaszkodás, a ?siló?-mentalitás és a leadership hiánya. Ennek következményeként szakadozottan, nem hatékonyan működnek az üzleti folyamatok. A magyar vállalatok nagyon kevés figyelmet szentelnek az ellátási lánc különböző pontjain, különféle formákban megjelenő kockázatok felmérésére, értékelésére, megosztására, csökkentésére és ellensúlyozására.
  • A vevőkiszolgálás komplexitása elmarad a nyugati beszállítókétól. Különösen problémás a termékfejlesztésekben elvárt közreműködésre való képesség vagy hajlandóság.
  • Jelentős gondot okoz, hogy a ?legjobb gyakorlatok? a hazai vállalatoknál valóságos tartalom nélküli lózungként, mintegy marketingszövegként jelennek meg, így a vállalatok abba a hamis álomba ringatják magukat, hogy igazán modern cégként működnek, holott a működés és irányítás színvonala folyamatosan alacsony szinten stagnál, a működést a káosz jellemzi. Nem lehet lean egy olyan gyár, amely tele van értéket nem képző folyamatokkal az árubeérkezéstől a kiszállításig, és amelynél mindennapos a ?tűzoltás?.
  • Az előző generációk esetében talán kevésbé kérhető számon, hogy nem ismerik a gyakorlatban is jól bevált vállalatirányítási módszereket, habár e folyamatosan fejlődő tudásanyag már az 1960-as évektől elérhető.

A magyar vállalatok versenyképességi hátrányának ledolgozásához elengedhetetlen, hogy az üzleti kiválóság megvalósításához szükséges legjobb gyakorlatokat megismerjék és alkalmazzák. Ehhez szükséges az e területen meglévő több évtizedes tudásbeli lemaradás felszámolása. Ez a szakirányú alap- és továbbképzés egyik legfontosabb feladatát kellene, hogy képezze.

Összefoglalva a problémákat elmondható, hogy a legjelentősebb gondot a tudás hiánya, és a tudás meglétéről való téves vélekedés okozza. Ennek korrigálását a gazdasági és irányítási tudásközpontok elsődleges célként tűzhetnék ki. Szembe kellene nézni azzal, hogy a működési és irányítási alapelvekről és módszertanról vajmi kevés ismerettel rendelkezünk, és reálisan kellene összehasonlítani a hazai tudásbázist a nemzetközivel. Nem kutathatunk addig a működtetés szofisztikált módszereiről, amíg az alapok sincsenek a helyére téve.

A nemzetközi tudásanyag honosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy a gazdasági szereplők és szakemberek hiteles és használható ismereteket szerezzenek a gyakorlati alkalmazáshoz.

Szalai Anna

A cikk az MLBKT 2011-es diplomamunka-pályázata BSc kategóriájában II. helyezést elért dolgozat összefoglalója.

Adjon visszajelzést!