A logisztikát tanuló egyetemisták kétharmada menne külföldre

Az elmúlt 20 évben sose volt ilyen magas a magyarok körében a migrációt tervezők aránya: mára minden ötödik magyar felnőtt tervezi, hogy rövid- vagy hosszú távon külföldön vállal munkát vagy véglegesen kivándorol. 2010 óta másfélszeresére nőtt a külföldi munkavállalást vagy kivándorlást tervezők aránya ? derül ki a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet márciusi kutatásából. Az MLBKT logisztikát tanuló főiskolásokat és egyetemistákat kérdezett a TÁRKI jelentése kapcsán jövőbeli terveikről.

Aki utolsónak hagyja el az országot, az kapcsolja le a villanyt!

A TÁRKI mérése szerint 2012 elején a felnőtt lakosság 13%-a tervezte, hogy néhány hétre vagy hónapra, 16%-a, hogy pár évre külföldre menne dolgozni, 7%-uk kivándorolna. Ez azt jelenti, hogy már minden ötödik magyar felnőtt azt tervezi, hogy rövidebb-hosszabb időre külföldre költözik. A migrációs tervet fontolgató társadalmi csoportok közül kiemelendő, hogy minden második 30 év alatti magyar felnőtt, azaz a 18-29 évesek közel fele tervezi, hogy külföldre költözik.

Összesen 87 felsőoktatási keretek között logisztikát tanuló fiatal válaszolt az MLBKT kérdéseire, átlagéletkoruk valamivel több, mint 24 év volt. A válaszadók 67,8 százaléka jelezte azt, hogy hosszabb-rövidebb időre külföldre költözne. A legtöbben ? a válaszolók közel fele ? hosszabb időre, néhány évre vállalna munkát a határainkon túl.

A fiatalok körében a legnépszerűbb célországok Németország, Ausztria, az Egyesült Királyság, az Amerikai Egyesült Államok és Svájc. A fő motiváció pedig a fizetésen és az életszínvonalon kívül a nyelvtanulás és a kiszámíthatóbb, tervezhetőbb jövőkép volt.

Kommentárok fiatal logisztikusoktól

• Több faktort is érint ez a kérdéskör, néhány fontosabb gondolatot szeretnék megosztani: Magyarországon a keleti országrészben különösen nehéz elhelyezkedni, a fizetések pedig közel sincsenek kielégítő szinten. Eddigi kormányaink munkahelyteremtő tervei többnyire csak tervek maradtak, ezt tetézvén a kkv szektorba történő elhelyezkedés is problémás legyen szó akár munkavállalói, akár vállalkozói státuszról. Hiszen a magas adók, a jelentős adminisztrációs kötelezettségek, szigorú jogi szabályozás és a bürokrácia mind hozzájárulnak a szektor működésének ellehetetlenüléséhez. A multinacionális vállalatok fizetései pedig akár a régióhoz, akár Nyugat-Európához viszonyítva jóval alacsonyabbak Magyarországon, ezért jobban megéri külföldön “multi-katonáskodni” nemcsak pincérekre, szakácsokra és festő-mázolókra van szükség külföldön, hanem igen nagy az igény a szakképzett diplomás agilis munkaerőre is. – Bihari Csaba
• Két dolgot szeretnék még megjegyezni. Az egyik, hogy azt hiszem, hogy el kell különítenünk az országot elhagyni vágyókat a ténylegesen elhagyóktól, mert a nyelvtudás hiánya (ami a jelen közép- és felsőfokú oktatás igen nagy problémája) sokakat vissza fog tartani a nagyravágyó terveiktől. A másik pedig, hogy érdemes lenne a cikkben megvizsgálni a régió (azaz a környező országok) vonzását is, hiszen logisztikai szakmai szempontból is érdekes lehet az összefüggés. – Pesti István
• A migrációs szándék ilyen mértékű növekedése nem véletlen. Véleményem szerint a növekvő diplomás munkanélküliség az elsődleges ok, amit én is tapasztalok.
• Abban az esetben dolgoznék külföldön, ha a vállalat, amelynél itthon elhelyezkedem, kiküld egy rövidebb munkára. Egyébként én nem tervezem a külföldi munkavállalást.
• Abszolút egyetértek a Tárkis felmérésének eredményével… Akinek van egy kis esze, és egy kis motivációja, na meg persze lehetősége, az jobban teszi, ha ebből a politikai és gazdasági környezetből mihamarabb elmenekül. Itt, ahol a megtakarított pénzeket, a fizetéseket és mindent egyik napról a másikra elvehetik, nem érdemes egzisztenciát építeni…
• Az a tapasztalat, hogy dolgoztam külföldön egy későbbi lehetőség mérlegelésénél előnyként fog megjelenni. A külföldi fizetések jelentősen magasabbak az itthoniakhoz képest, ha dolgoznék is külföldön, legfeljebb rövidebb ideig, utána mindenképp hazajönnék.
• Azt gondolom, hogy alapvetően elkülöníthető azok csoportja, akik “kényszerből” távoznak külföldre a diploma megszerzése után azonnal, vagy néhány éven belül. Ide tartoznak többek között azok az orvosok, akik szakterületüknél fogva nem számíthatnak olyan szintű megélhetésre, hogy el tudják kezdeni az életüket, szülői segítség nélkül családot alapíthassanak, stb. Emellett a csoport mellett pedig vannak olyanok, akiket a külföldi ösztöndíjak, egyetemek, lehetőségek csábítanak el. Azt gondolom, a gazdasági területen végzettekre inkább ezek a motivációk a jellemzők, és nem a puszta megélhetés ösztönzi őket. Ennek a csoportnak a jelenléte viszont nem csak Magyarországra jellemző, a német PhD-hallgatók egyharmada például szintén külföldön kutat tovább. Szerintem mindenképpen hasznos lenne azt megbecsülni, mennyire kényszerből távoznak a fiatalok az országból, hiszen ők azok, akiket különböző állami ösztönzőkkel itthon lehet(ne) tartani, míg a külföldi karrierlehetőségek miatt, vagy kalandvágyból elköltözők egy természetes folyamat részét képezik.
• Elsődlegesen itthon szeretnék elhelyezkedni egyelőre, de külföldi lehetőségek is érdekelnek, igyekszem nyitott szemmel járni. Amennyiben találnék külföldön olyan lehetőséget, ami megfelel az elképzeléseimnek, akár hosszabb időre is hajlandó lennék munkát vállalni más országban.
• Külföldön szerintem logisztikusként kihívóbb, változatosabb feladatokkal találkozhatnánk, mint itthon, de pályakezdőként (számomra) nem ez az elsődleges szempont. Néhány év munkatapasztalat után viszont már fontos lenne, hogy megismerjük másutt hogyan működnek a folyamatok.
• Nem feltétlenül szeretnék külföldön élni, ha az itthoni gazdasági körülmények javulni fognak, illetve, ha megfelelően jövedelmező állást találok Magyarországon, amivel fenntartható a magam, és családom számára egy megfelelő életszínvonal, akkor szívesebben élnék itthon. Szeretnék családot és gyerekeket, de a jelenlegi körülmények között nem látok rá esélyt, hogy Magyarországon kezdjek bele a családalapításba, külföldön, úgy gondolom megfelelő hozzáállással hamarabb teremthető meg az elvárt egzisztencia, ahhoz, hogy az ember családot alapítson.
• Nem kell hasra esni a nyugattól.
• ‘Nem tudom’-ot jelöltem be,arra a kérdésre válaszolva, hogy tervezek-e külföldre menni dolgozni. Komolynak tűnő kapcsolatom van itthon, így azt mondanám, hogy nem tervezem, egyébként ha nem lenne akkor simán kimennék félévre-egy évre dolgozni.
• Sajnálatos módon ma Magyarország területén a fiatal pályakezdők csak akkor találnak maguknak “jól ” fizető munkahelyet, ha jó helyre születettek vagy jól kiépített kapcsolatrendszerrel rendelkeznek a családtagjaik.
• Sokat tudnék mondani a témáról… az egész külföldi munkavállalásnak az a lényege szerintem, hogy aki volt már külföldön, az tudja, hogy már Ausztriában is gond nélkül meg lehet keresni 1K EUR-t (sőt, a 3K sem elérhetetlen), itt meg örüljünk, ha nettó 200K Forintot tudunk keresni, legalább napi 8-10 órás munkavégzéssel? Ha Ausztriában nettó 1000 EUR a minimálbér, akkor itt meg lehet élni 200K Forintból? Ezt ugye senki nem gondolja komolyan? Személy szerint, én ennyit diploma nélkül, 18 évesen is megkerestem – és ezt nagyképűség nélkül mondom -, és igazságtalannak tartom, hogy diplomával is ilyen fizetéseket kínálnak. Ebből nem lehet lakást, autót, családot fenntartani. Aztán 4-5 év rabszolgamunka után várjak valakinek a jóindulatára hogy előléptessenek, és végre normális (de valójában egyáltalán nem magas) fizetést kapjak, és szintén marad a napi ~10 órás munka… De hát az is probléma, hogy itt nincs túl sok munka a szakmánkban, nem tudják, hogy mit nyújt egy Corvinusos diploma, semmibe veszik a tapasztalatainkat stb…
• Szerintem alapvetően az a legnagyobb probléma, hogy pesszimista a közhangulat, ami a politikai és gazdasági jövőkép bizonytalanságát tükrözi. A “megszorítás” gyakoribb szó, mint a “növekedés, fejlődés”, ami egyetlen dologra motivál, a kivándorlásra. Ugyanezzel a tudással, és kevesebb munkaórával külföldön sokkal jobb életszínvonalat lehet fenntartani, és jobban biztonságban érzi magát az ember. A reformok alapvetően jók lennének, de a politikai váltógazdaság miatt egyik sem tudja kifejteni a hatását, mert a következő vezetés jön az ő saját javaslataival és megoldásaival. Egyetlen probléma van, amit sajnos közeli ismerősökön keresztül tapasztaltam: aki kimegy külföldre, ott másodrangúnak számít, a diplomáját gyakran nem ismerik el. Míg hazatérve sznob külföldinek titulálják.
• Szomorú, hogy egyre kilátástalanabb a helyzet hazánkban…Tény, hogy más országokat is súlyt a válság, mégis könnyebbnek tűnik külföldön “helyre hozni” a problémákat, mint itthon…Bár ebben nagyban közrejátszik az ottani mentalitás, nem hiába mondják, hogy a magyarok pesszimisták és ridegek…
• Volt róla szó, hogy személyes okok miatt Londonban fogok dolgozni, de azóta másképp alakultak a körülmények. Rövid ideig szívesen dolgoznék akár kint is, de egyáltalán nem érzem azt, hogy mindenképpen el kéne hagynom az országot. Itt van a családom, a barátaim, minden ide köt.