Nem az erőltetett ütemű fejlesztésekben, hanem a mindig kezelhető, szerves növekedésben hisz Farkas László, a Wolfmasch Kft. ügyvezetője. Az eredmény: egy kicsi, de stabil, ügyfelei között világcégeket is magáénak tudható vállalkozás.

Megfontoltan előre. Egy sikeres kisvállalkozás példája.

Nem az erőltetett ütemű fejlesztésekben, hanem a mindig kezelhető, szerves növekedésben hisz Farkas László, a Wolfmasch Kft. ügyvezetője. Az eredmény: egy kicsi, de stabil, ügyfelei között világcégeket is magáénak tudható vállalkozás.

Farkas LászlóMi a közös a Legóban, a Braunban, a Philipsben, a GE Lightning-ban vagy éppen a ZF váltógyárban? Az biztosan, hogy olyan gépeken gyártják saját termékeiket, amelyek egy alig tucatnyi főt foglalkoztató pesterzsébeti cégnél készültek.
A másfél évtizedes múltra visszatekintő Wolfmasch Kft. szinte semmilyen tekintetben nem számít tipikus cégnek. Már indulása is meglehetősen kalandos volt, de működése és az általa kiszolgált piaci szegmens is sok mindenben ellentmond a bevett és általános érvényűnek hitt közgazdasági és üzleti gyakorlatoknak. Ez persze nem kis részben következik a piac jellegzetességeiből.
A Wolfmasch a legkülönbözőbb késztermékek (a Lego-lovaktól kezdve a fénycsöveken át a bútorvasalatig) tömeggyártásához való berendezéseket készít. Ezek gyakorlatilag mindig célgépek: egy adott termék előállítására tervezik őket, nem is tudnak mást, de ezt nagyon jól tudják, mondja Farkas László, a vállalkozás egyik alapítója és ügyvezető igazgatója. A megmunkálás módja, az elvégzett műveletek igen sokfélék lehetnek, ezért az eszközök bonyolultsága is igen nagy változatosságot mutat: készített már a Wolfmasch 23 munkaállomásból álló, 150 millió forintos gépsort is, de van, amikor egy hosszabb gyártósor egyetlen celláját kell leszállítani.
A munka jellegéből adódóan az egyedi gépgyártás nem is annyira drága eszközöket és berendezéseket, mint inkább szürkeállományt igényel. Kellenek speciális tudással rendelkező mérnökök, akik megtervezik a gépeket, és jó lakatosok, műszerészek, akik legyártják a szükséges alkatrészeket és összerakják a gépeket, majd beüzemelik és kipróbálják, illetve karbantartják és szükség esetén javítják azokat. “Itt nincs két teljesen egyforma munka. Kisebb vagy nagyobb mértékben mindig újat kell kitalálni”, sorolja a munka nehézségeit Farkas László.

Se több, se kevesebb

Az egyedi munkák miatt minden megrendelés is egyedi, és ez erősen meghatározza a megrendelők és a Wolfmasch kapcsolatát. A személyes ismeretség és a jó viszony gyakorlatilag mindenféle marketingtevékenységet helyettesít (A cégnek könnyen megtalálható, aktívan karbantartott honlapja sincs.) Farkas László saját bevallása szerint soha nem kilincselt megrendelésért, a vevők mindig megtalálták és ellátták annyi munkával, amennyivel a vállalkozás még éppen elbírt. “Szűk szakma ez mind a két oldalon: maroknyi vállalkozás foglalkozik egyedi gyártóberendezések készítésével, és a gyártói oldalon is rendszeresen találkoznak a mérnökök, így egy-egy jó megoldás híre viszonylag hamar elterjed. De arra is volt már példa, hogy egy szakember munkahelyet váltott, és az új cégénél is beajánlott minket”, mesél a szegmens jellegzetességeiről Farkas László.
A megrendelők többnyire multinacionális cégek így mindig szigorú szabályok szerint zajló versenyben kell bizonyítaniuk. A megrendelő általában célzottan hív meg három-négy céget a pályázatra, majd az egyeztetés után kapnak a szállítók néhány hetet, amely alatt kidolgozhatják megoldási javaslatukat és árajánlatukat, hogy aztán a vevő döntsön közöttük.
“Azt az elvet valljuk, hogy több út vezet Rómába. Olyan megoldást keresünk, amely teljesíti az elvárt műszaki színvonalat, valamint a teljesítménnyel, megbízhatósággal és üzembiztonsággal kapcsolatos követelményeket, de annál sem többet, sem kevesebbet. Ha egy milliméteres pontosság kell, mi nem akarunk 0,01 milliméteres pontosságot elérni. Nem látványos megoldásokra törekszünk, hanem arra, hogy a lehető legcélszerűbb — és így a lehető legkedvezőbb árú — legyen a berendezés. Ehhez persze alaposabb át kell gondolni a tervezést, figyelembe kell venni, milyen termelési környezetben, hány műszakban fog működni a gép, de ez a többletmunka rendszerint megéri a fáradságot”, mesél a Wolfmasch gyártási filozófiájáról az ügyvezető. Ezt — illetve az esélyek jó felmérését — bizonyítja az a tény is, hogy a cég 80-90 százalékban megnyeri azokat a tendereket, amelyeken elindul.

Nem a papíron kell a minőség

A bizalom és a szűk szakmai kör szoros kapcsolata azonban kétélű fegyver is lehet. Egyrészt megkönnyíti a “körön” belül lévők dolgát, mert ennek köszönhetően még a multinacionális megrendelők is eltekintenek számos olyan formális követelménytől, amelyet egyébként megkövetelnek beszállítóiktól. Nincsenek rendszeres auditok, beszállítói minősíttetések, kötelezően bevezetendő és megújítandó minőségbiztosítási rendszerek, amelyek egyébként nagymértékben megnövelnék a Wolfmasch működési költségeit. “A megrendelőket nem a papír érdekli , hanem az, hogy a berendezést határidőre leszállítsuk, és utána tökéletesen működjön”, mondja az iparban nem mindenütt szokásos felfogásról Farkas László.
A formális követelmények hiánya viszont azzal jár, hogy a személyes bizalmat nagyon könnyű eljátszani, és gyakorlatilag lehetetlen visszaszerezni. Ha csúszik a szállítás és sok a gond a berendezéssel, a következő tenderre már aligha hívnak meg egy céget. A karbantartásnál sem lehet kibúvókat keresni. “Amikor javításról van szó, sem a fáradságot, sem a költséget nem szabad sajnálni; ha kell a hétvégén, ha kell éjszaka megyünk, és ingyen adjuk a megrendelőnek a méregdrága pótalkatrészt. Olyan nincs, hogy valamit nem tudunk megoldani, mert annak azonnal híre megy az iparágban, és menthetetlen csorbát szenved a hitelességünk”, mesél az érem másik oldaláról a Wolfmasch ügyvezető igazgatója.
Saját beszállítóival — amelyek között tipikus mikrovállalkozások is megtalálhatók — szemben hasonló elveket alkalmaz a Wolfmasch. (A berendezéseikben felhasznált és beépített alkatrészeknek nagyjából egyötödét állítják elő házon belül, a többit kereskedelmi forgalomban veszik meg, vagy maguk is gyártatják.) Nem követelnek papírokat tőlük, viszont az idők során kitapasztalták, hogy kitől milyen minőséget várhatnak el. “Van, akinek csak egyetlen, bár nagy pontosságú, drága marógépe van: tőle precíziós alkatrészeket rendelünk, még ha drágábban is szállít. Ha egy másik darabnál nagyobb a tűréshatár, azt egy másik műhelyben, olcsóbban csináltatjuk, mert így tudjuk alacsonyan tartani az árat”, mondja erről Farkas László.
A formális minőségbiztosítási folyamatok hiányát azzal kompenzálják, hogy a tervezést és a végszerelést nagyon szigorúan házon belül tartják. Így időben kiderülnek az esetleges problémák, és mivel egy-egy projekt átfutási ideje hónapokban mérhető, rendszerint van is idő a beavatkozásra.

Válság csak a pénzügyekben

A Wolfmasch működése annyiban sem mondható tipikusnak, hogy az ügyvezető igazgató szerint a megrendeléseken nem látszik, hogy gazdasági válság van az országban és Európában. A megrendelések szinten tartásában sokat segít a cégnek, hogy nem csak egy iparágban érdekeltek: megrendelőik között vannak autóipari beszállítók, háztartási készülékek gyártói vagy éppen a Lego — az pedig ritka dolog, hogy minden iparágat egyszerre sújtson a válság.
Nagyon is megérzik viszont a recessziót a finanszírozás terén. A válság kitörését követően a bankok gyakorlatilag azonnal beszüntették az addig jól működő forgóeszköz-hitelt és faktoringot, ami komoly (de csak átmeneti) működési nehézségeket okozott. Így aztán az akár több hónapos projekteket nem egyszer teljes egészében saját erőből finanszírozza a Wolfmasch, miközben megrendelőik nem ritkán 60-90 napos határidővel fizetnek nekik. A megszerzett bizalom azonban itt is segíthet: van olyan partnerük, amelyik az első, nekik gyártott berendezésből egy fillért se fizetett, amíg az nem működött a termelésben; most a negyedik készül számukra, és ezúttal már beszálltak az előfinanszírozásba is.
A cég jelenleg mintegy 400 millió forintos forgalmat bonyolít le évente. A folyamatos, bár talán nem túl látványos bővüléssel Farkas László tökéletesen elégedett, mert nem hisz a kényszeres növekedésben. Mint mondja, nem akarják letarolni a piacot, de még ha akarnák, sem feltétlenül tudnák. “Ez a piac nem úgy működik, hogy beállítunk két új gépet, felveszünk tíz embert és megkétszerezzük a termelésünket. Nem egy kitűzött növekedéshez igazítjuk a fejlesztéseket, hanem pontosan fordítva: csak akkor fejlesztünk, amikor látjuk, hogy adott hozzá a helyzet”, fogalmazza meg mások szemében esetleg unortodoxnak tűnő filozófiáját az ügyvezető igazgató.

Egyszerű a titok

Egy nemrég elnyert uniós pályázatnak köszönhetően a Wolfmasch most fejezte be telephelye bővítést, így már lehetőség van újabb szerelőállások kialakítására is. “Nőtt a tervezési és gyártási kapacitásunk, így most már elgondolkodhatunk egy-két új műszerész felvételén is. De továbbra is megfontoltan haladunk “, mondja az ügyvezető, aki elégedett lenne azzal, ha két-három éven belül 25 százalékkal tudnák növelni forgalmukat.
És hogy mi a titka az elmúlt másfél évtized sikereinek? Farkas László szerint nincs különösebb titok. Odafigyelnek dolgozóikra, mert csak az elégedett, motivált kollégák végeznek jó munkát. Maximálisan figyelembe veszik a megrendelő igényeit, és az ajánlatba úgy csempészik be saját szempontjaikat, hogy azok észrevétlenek maradjanak. A több évtizedes tapasztalat segít nekik gyorsan megtalálni a lehető legjobb, egyben legkedvezőbb árú megoldást. “És minden körülmények között próbáljuk tartani a határidőket”, teszi még hozzá.

A teljes cikk a Logisztikai Híradó augusztusi számában olvasható.

Adjon visszajelzést!