A szemétdomb császára

A szemétdomb császára

Mi a közös a csokipapírban, a chipses zacskóban, a cigerattacsikkben vagy éppen a használt pelenkában? Az, hogy egy Magyarországon született, Amerikában felnőtt fiatalember cége mindegyiket újra tudja hasznosítani.

Tom SzakyKépzeljék el, hogy van egy éppen csak vegetáló vállalkozásuk, ami miatt még az egyetemet is otthagyták. Ekkor adódik egy egymillió dolláros befektetési lehetőség ? a befektető csak annyit kér, hogy változtassanak az üzleti modellen. Lenne erejük visszautasítani az ajánlatot?
Történetünk hőse, Tom Szaky ? vagy ha úgy tetszik, Szaky Tamás ? pontosan ezt tette, és azóta sem bánta meg döntését. A most 31 éves cégtulajdonos számára ugyanis egy vállalkozás nem csupán a pénzkeresetről szól, hanem arról is, hogy tegyük jobb hellyé a világot. Két téma biztosan lázba tudja hozni: a hasznosíthatatlannak vélt szemét újrahasznosítása és a magyarok önsorsrontó pesszimizmusa.
Tom orvos szüleivel négyéves korában hagyta el Magyarországot, hogy néhány évvel később Kanadában, Torontóban telepedjenek le. Éli az amerikai tinédzserek megszokott életét, ám alig tölti be a 14. évét, amikor az 1990-es évek közepén megalapítja első, weboldalak készítésére szakosodott vállalkozását. Az ötlet bejön, még két alkalmazottat is felvesz ? azóta sem okoz neki problémát, ha idősebbeket kell irányítania.
Elvégzi a gimnáziumot és felvételt nyer a Princetonra. Az egyetemet azonban már nem fejezi be: másfél év után kilép, hogy minden energiáját a közben létrehozott vállalkozására, a TerraCycle-re fordíthassa. Az ötletet egy barátja adta, aki gilisztaürülékkel táplálta az otthon termesztett marihuánát, a gilisztákat pedig konyhai hulladékkal etette. Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, amire aztán később egész vállalkozását, sőt életfilozófiáját felépítette: tüntessük el a szemetet a világból, mégpedig úgy, hogy mindet feldolgozzuk.

– Amerika ugyan a korlátlan lehetőségek hazája, de azért ott is szokatlan, ha valakinek már 14 évesen két alkalmazottat foglalkoztató vállalkozása van, nem?

  • Valóban szokatlan. Talán az is hozzájárult a vállalkozás sikeréhez, hogy az embereknek tetszett, hogy itt van egy gyerek, és lehet vele dolgozni. De itt ilyen a mentalitás. Nem gáncsoskodik senki, hanem inkább drukkolnak annak, aki próbálkozik és kockáztat. No és persze a bürokrácia sem olyan, hogy lehetetlenné tegye a cégalapítást egy tinédzser számára. Nem volt ez olyan nagy cég, talán 20 ezer dollárt hozott. De akkor tanultam és szerettem meg, hogy ha van egy jó ötletem, és keményen dolgozom a megvalósításáért, akkor sikeres lehetek. Aztán persze hét próbálkozásom is befuccsolt, mielőtt a TerraCycle sikeres lett volna.

– Sok ikonikus amerikai üzletember maradt ki az egyetemről, hogy saját vállalkozását vigye. Szándékosan követted Bill Gates vagy Steve Jobs példáját?

– Azért nem csak azokból lesznek sikeres vállalkozók, akik otthagyják az egyetemet. Én nem is tanácsolnám senkinek. Szerettem a Princetonra járni, és el is végeztem volna, de a TerraCycle egyre több energiámat kötötte le, és választanom kellett, én pedig a vállalkozásom mellett döntöttem.

– Soha nem érezted hátrányát, hogy nincs diplomád?

  • Az amerikai üzleti életben ez nem sokat számít. Azzal, hogy bejutottam a Princetonra, már bizonyítottam, hogy elég okos vagyok ? ehhez képest már másodlagos, hogy elvégeztem-e vagy sem. Talán csak a belga leányvállalat elindításakor kellett jogi csatározásokat folytatnunk, hogy diploma nélkül is vezethessem a saját cégemet.

– Ti hogyan vészeltétek át az első, minden start-up életében kritikus éveket?

  • Nagyon nehéz volt, sokszor hajszálon lógott a jövőnk. Senki nem akart befektetni a cégbe, mindenki azt kérdezte, ilyen fiatalon miért nem valamilyen dotkom vállalkozást indítunk? Végül is egyetemi innovációs pályázatokon tudtunk valami kis pénzt összeszedni. Addig viszont az irodánk alagsorában, a fénymásoló mellett aludtam, és kis túlzással azt ettem, ami nem kellett a gilisztáknak. Egy közeli pékség este fél tizenegykor óriási zsákokban kitették az el nem adott kifliket, kenyereket: mindig oda mentünk kajáért, mert a pénz kellett az irodabérletre.
    És menet közben módosítani kellett az üzleti elképzeléseinken is. Eredetileg azt terveztük, hogy majd fizetnek nekünk a konyhai hulladék elszállításáért, és az ebből kinyert növénytrágya csak plusz jövedelem lesz. De senki nem fizetett, ezért a feje tetejére kellett állítani az üzleti koncepciónkat, és a gilisztaürülék értékesítésére kellett koncentrálni.

– Hogy volt az a történet a visszautasított befektetési lehetőséggel?

  • Nem sokkal a cég indulása után ? amikor éppen 500 dollár volt a számlánkon ? egy innovációs versenyen megnyertünk egy egymillió dolláros befektetést. De ez nem adomány volt, megfelelő tulajdonrészt kellett volna adnunk a cégben, a befektető pedig azt akarta, hogy hagyjuk a csodába a szemétfeldolgozást, és csak a biotrágyával foglalkozzunk, mert abban van a pénz. De nekem ekkor már nem csak az volt a fontos, hogy pénzt keressek, ezen már 14 évesen túl voltam. Húsz évesen már nem hittem abban ? és most sem hiszem ?, hogy egy cégnek kizárólagos célja lenne a profit termelése. Ez csak egy funkciója, vagy végterméke a vállalkozásnak, de ennél fontosabb, hogy mi a célja, milyen terméket vagy szolgáltatást állít elő, mennyiben segíti elő a társadalom jobbítását. Erről a legtöbbször megfeledkeznek, és ezért is van a világban rossz híre a kapitalizmusnak. Nekem pont azért volt kedves a TerraCycle, mert egyszerre tett a környezetvédelemért, a társadalomért, és még közben pénzt is hozott. Pont ezt tette volna tönkre az egymillió dollár, ezért nem fogadtuk el.


– De azért fejlődött a cég, nem?

  • Persze, igyekeztünk új dolgokat kitalálni. Ilyen volt, hogy használt műanyag üdítőitalos palackokba csomagoljuk a folyékony gilisztaürüléket. Ez nekünk is olcsóbb volt, mert nem kellett palackot vennünk, ráadásul előálltunk a tökéletesen környezetbarát áruval: konyhai hulladékot felhasználva, természetes úton állítottunk elő biotrágyát, amit újrahasznosított palackokba töltöttünk.
    Azt is észrevettük, hogy ha mással etetjük a gilisztákat, más lesz a trágya is. Elkezdtünk spéci növénytápokat csinálni, kaktuszhoz, paradicsomhoz, és így tovább. A második évben már bejött 70 ezer dollár, aztán félmillió, és szépen beindult az üzlet.

– Kis start-upként hogyan tudtatok bekerülni olyan óriásokhoz, mint a WalMart vagy a HomeDepot?

  • Én a kezdetektől törekedtem arra, hogy a legnagyobbakkal dolgozzam együtt, de nagyon nem volt könnyű. Ahhoz is kellett egy hónap, hogy kinyomozzuk azt a telefonszámot, amit hívnunk kellett. Aztán addig zaklattuk az illetőt ? szó szerint óránként hívogattuk ?, hogy végül inkább adott egy időpontot. Személyesen már sikerült meggyőznünk, részben azzal, hogy mennyire szenvedélyesek voltunk a céggel és a termékkel kapcsolatban; ezt Amerikában nagyra értékelik. Ha te nem hiszel a termékedben, ők miért higgyenek benne? Persze az is számított, hogy bizonyítottan jó minőségű volt, nagyon ?zöld?, és nem utolsósorban biotermék létére olcsóbb, mint a mesterséges növénytápok.

– És hogy sikerült felvenni a ritmust, amit ezek az óriások megkövetelnek?

  • Először 100 ezer palackra kaptunk rendelést, nekünk meg gyárunk sem volt. Két hét alatt a barátaimmal összeszedtük a szükséges palackmennyiséget, kimostuk őket. A legnehezebb a hőre lágyuló saját címkénk felvitele volt. Ehhez speciális gép kellett volna, ami nekünk persze nem volt. Vettünk négy hajszárítót, egymással szembe fordítottuk őket, és egyesével raktuk közéjük a palackokat. Így gyártottuk le az első százezres megrendelést, és ebből lett pénzünk már rendes gépekre.

– Hogyan léptetek tovább, miből jött az ötlet, hogy mindenféle szemét feldolgozásával, újrahasznosításával foglalkozzatok?

  • Még elég kicsik voltunk, amikor az iparág egyik óriásával, a Scotts Miracle-Gro-val folytatott pereskedés majdnem a padlóra fektetett bennünket, mielőtt sikerült peren kívül megegyeznünk. Az is csak úgy sikerült, hogy magunk mellé tudtuk állítani a közvéleményt. De a per hatására megváltozott a gondolkodásmódunk. Rájöttünk, hogy nem a gilisztaürülék eladása a fontos, hanem a konyhai hulladék feldolgozása. Ha mindenféle szemetet fel tudnánk dolgozni, akkor a szemét, mint olyan, megszűnne létezni.
    És ekkor megint fordítottunk az üzleti modellen. Nem azt kerestük, hogy a legjobb gilisztaürülék előállításához milyen hulladékra van szükség, hanem azt, hogy a környezetünkben termelődő szeméttel és szemétből mit lehet csinálni? Kiderült, hogy gyakorlatilag minden háztartási hulladékot fel lehet dolgozni így vagy úgy ? de csak akkor, ha különválogatva gyűjtjük. Ez pedig nem is olyan egyszerű, mert a modern nagyvárosi ember nagyjából 300 különböző szeméttípust termel.

– A szelektív hulladékgyűjtés viszont már a legtöbb fejlett országban már működik.

  • Igen, de csak néhány terméknél. Manapság csak azt hasznosítják újra, aminél a gyűjtés és a feldolgozás költségei megtérülnek az alapanyag árában. Öt ilyen háztartási szemétfajta van: alumínium dobozok; üveg; papír és karton; PET-palackok; és a polietilén (HDPE). Minden más anyag esetében az újrahasznosítás többe kerül, mint az alapanyag értéke.
    Erre dolgoztuk ki a szponzorált gyűjtésre alapozott üzleti modellt: érdekeltté tettük a szereplőket abban, hogy különválogassák és eljuttassák hozzánk a kívánt szeméttípust. Öt szereplője van a folyamatnak: a fogyasztó, a bolt, a nagykereskedő, a gyártó és a márkatulajdonos. Mindegyiket mással lehet ösztönözni a részvételre: a fogyasztó elégedett, mert tett a környezetéért, és még jótékonykodott is, a gyártó meg javíthatja a róla kialakult képet. (A rendszer működéséről l. keretes írásunkat.)
    Azért is működik jobban, mint más kezdeményezések, mert nem olyan elvont fogalmakkal operál, mint a széndioxid-kibocsátás, az ökológiai lábnyom vagy a fenntartható fejlődés. A szemét és a begyűjtés fogalmát érti egy ötéves gyerek és nyolcvan éves néni is.

– Tényleg mindent újra lehet hasznosítani?

  • Gyakorlatilag igen. A csokipapír és a chipses zacskó után tavaly kezdtünk foglalkozni a cigarettacsikkel, a használt rágóval és a használt pelenkával. Fél éven belül a használt női betétekre is lesz megoldás. A tudományos csapatunk most az ipari hulladékokat vizsgálja, mert az egészen más, mint a lakossági szemét.

– Elég sokat szerepelsz a magyar médiában. Nem zavar, hogy állandóan példaképnek állítanak a hazai vállalkozók elé?

  • Egyáltalán nem, sőt. Biztos vagyok abban, hogy Magyarország legnagyobb problémája a vállalkozói szellem totális hiánya, a hihetetlen méretű pesszimizmus. Mindenki panaszkodik, nem divat sikeresnek lenni; akinek jól megy, az is titkolja, mert a többiek meg gyanakodva és irigykedve néznek rá. Tudom, hogy ennek történelmi okai is vannak, de ezen már túl kellene lépni, és előre kellene nézni. Aki pesszimista, már előre kifogásokat keres, hogy miért ne vágjon bele valamibe, és ezer okot talál, amiért nem fog sikerülni. De ez mind bullshit. A magyar okos, jól képzett nép, és sokkal többre hivatott, mint amilyen teljesítményt most az ország fel tud mutatni. Nézzük meg Izraelt: ott sem okosabbak az emberek, de mernek vállalkozni, és pozitívan tekintenek a jövőbe. És most a New York-i tőzsdén az amerikaiak után izraeli cégből van a legtöbb.
    Először ezen a mentalitáson kellene változtatni, és akkor a most sokat szidott politikai-gazdasági környezetet is át lehetne alakítani, mert bizony azzal is vannak bajok. Huszonnégy országban vagyunk jelen a világon, de sehol nem találkoztunk olyan bürokráciával és bonyolult adórendszerrel, mint Magyarországon. Azt kell hogy mondjam, ha nem magyar lennék, kétszer is meggondolnám, hogy elindítsak-e ott egy vállalkozást. Óriásiak a működési költségek, annyit kell ügyvédekre, könyvelőkre fizetni.


– A magánéletedben hogyan tudod megvalósítani, hogy minél kevesebb szemetet termelj?

  • Igyekszem tartós termékeket vásárolni, és ami hulladék keletkezik, azt én is különválogatom, és elküldöm hasznosításra. De az a legjobb, ha használt dolgot vesz az ember. Lehetőleg mindent használtan veszek az eBay-en. A legnagyobb környezeti hatása ugyanis nem akkor van egy terméknek, amikor a szemétbe kerül, hanem amikor előállítják. Látom, pamutpólót viselsz. A környezetre gyakorolt hatásának 90 százalékát akkor fejtette ki, amikor megtermesztették a hozzá való gyapotot. De ha használtan veszed, akkor egy trikó előállításához szükséges hatástól megkímélted a környezetet. Mert az igazi kérdés nem az, hogy mit kezdjünk a szeméttel, hanem hogy egyáltalán miért van szemét. És erre most még sokkal kevesebb figyelmet fordítunk, pedig ez égetőbb kérdés.

– Mi lesz, ha eléred a célodat, és nem lesz szemét? Mihez kezdesz a TerraCycle után?

  • Még egy ekkora vállalkozásba nem kezdek bele. Ezt még csinálom vagy húsz évig, utána visszavonulok egy csendes faluba, és csak festegetek.

Hogyan működik?

_IGP1227_2A TerraCycle programjaiban részt venni kívánó magánszemély csatlakozhat egy ?brigádhoz? (Magyarországon például a Chips Brigádhoz). Össze kell gyűjtenie legalább 1,5 kiló chipses zacskót, azt dobozba vagy zsákba tenni, de a boltok is szervezhetnek gyűjtést. A csomagot a TerraCycle weboldaláról letöltött címkével ingyenesen el lehet küldeni a cégnek, ahol darabonként 2 forintot jóváírnak az illető számláján. A pénzt a beküldő által kiválasztott jótékony szervezetnek utalják át.
A begyűjtő programokat a TerraCycle egy szponzor segítségével végzi; a chipses zacskók gyűjtését itthon például a Chio termékek gyártója, az Intersnack Magyarország Kft. szponzorálja. A szponzor állja a szállítás, a feldolgozás és az adományok költségét, amiből levonják az újrahasznosított alapanyag árát. Ezért cserébe csomagolóanyagaikon feltüntethetik a TerraCycle logót ? idén már világszerte 16 millió csomagoláson jelenik meg a logó, bizonyítva ezzel, hogy a csomagolás újrahasznosítható.
A begyűjtött hulladék hasznosításának módszerét a TerraCycle mérnökei dolgozzák ki, de a tényleges munka elvégzéséhez mindenütt helyi partnereket keresnek. Nekik fizetnek a feldolgozásért, a végterméket pedig eladják egy olyan gyárnak, amely tudja hasznosítani. A TerraCycle szigorú feltételeket szab, csak azt lehet készíteni a tőle származó alapanyagokból, amire a megállapodás szól.
Magyarországon ? alig egy évvel az indulás után ? majdnem 100 ezren gyűjtik a korábban hasznosíthatatlannak vélt szemetet. Már több mint félmillió csomagolás gyűlt össze, ami után 1 millió forintnál is több adományt fizettek ki.

A szemét útja

Öt dolgot lehet csinálni a szeméttel, magyarázza Tom Szaky. A legrosszabb (és legelterjedtebb), ha összegyűjtjük nagy lerakókban, mert akkor semmi pozitívot nem hoztunk ki belőle. A második legjobb, ha elégetjük ? ekkor legalább a benne lévő energia nagy részét visszanyerjük.
Ezeknél már hasznosabb az a három dolog, amit a TerraCycle is csinál a szeméttel. A recycling során a hulladékban rejlő nyersanyagot hasznosítják, például amikor beolvasztják a fémdobozokat vagy az üveget. A következő lehetőség az upcycling: ilyenkor megőrzik az eredeti anyagot és többé-kevésbé a formát ? így lesz például a chipses zacskóból táska. Végül a legjobb a reuse, az újra felhasználás, amikor nagyjából az eredeti rendeltetésének megfelelően használják a hulladékot ? mint amikor a TerraCycle visszagyűjtött üdítős palackokba töltötte a gilisztaürüléket.

Schopp Attila

A teljes cikk elolvasható a Logisztikai Híradó 2013/4. számában.
Előfizetéssel kapcsolatos információk >>

Adjon visszajelzést!