Brexit után – jogi aspektusok és lehetséges forgatókönyvek

Brexit után – jogi aspektusok és lehetséges forgatókönyvek

Kertész Róbert tollából olvashatunk az MTI hírei között egy rendkívül érdekes jogi eljárás megindításáról. Az eljárás lényege az, hogy – az ügyvédi iroda véleménye szerint – a brit kormány nincs abban a helyzetben, hogy aktivizálja a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyében foglaltakat. Meglátásuk szerint a népszavazás csak annyit jelent, hogy a szavazók többsége inkább kívül látná a Királyságot az EU-n, azonban a brit alkotmányos berendezkedés alapján ennek a döntésnek a meghozatalára csak a parlamentnek van felhatalmazása.

Az iroda már korábban megkereste a kormány jogi képviselőit, most pedig hivatalos átiratban fejtette ki álláspontját a Downing Streetnek.

Amennyiben a  kormány nem tartja be az alkotmányos utat, a benyújtásra kerülő hivatalos értesítő az EU felé megtámadható lenne.

Ha a kilépés valósággá válik, akkor mondhatjuk, hogy „Csak most jön a neheze”. Lehetséges forgatókönyveket vázol fel Posztl András az Advocatus oldalán ezzel a címmel a Brexit utáni időkre. A szerző arról is ír, hogy a véleménynyilvánító népszavazás nem kötelező érvényű a kormányzatra nézve, egyáltalán nem biztos, hogy a Királyság kilép az Unióból.

Amennyiben hivatalosan benyújtásra kerül a kilépési kérelem, az Unió és Nagy Britannia kormányának két év áll rendelkezésére a kilépés módjának és az azt követő együttműködés feltételeinek meghatározására.

 

Öt lehetséges kereskedelmi modellt vázol fel a szerző a cikkben:

  • Az Európai Gazdasági Térség része, de nem az EU tagja: a britek az EU-ból kilépnek, de az EGT tagjai maradnak. Ezzel a megoldással az uniós jogok többsége érvényben marad, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás továbbra is hatályos lesz, de például a döntéshozatali folyamatokból kizárják magukat.
  • Az EFTA, de nem az Európai Gazdasági Térség része: ebben az esetben Svájchoz hasonlóan csak az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz csatlakozna a Királyság. Ebben az esetben az EU-s országokkal kötendő bilaterális megállapodások szabályoznák a kereskedelmi ügyleteket.
  • Vámunió: ez a modell azt jelentené, hogy az EU belső egységes árupiacához vám megfizetése nélkül férnének hozzá a britek (ugyanakkor a szolgáltatási piachoz nem).
  • Szabadkereskedelmi megállapodás: kanadai mintára kidolgozhatnak a britek egy szolgáltatásokra és árukra is érvényes szabadkereskedelmi megállapodást az EU-val. Ebben a modellben a szabad munkaerő áramlás nem érvényesülhet. Néhány áruféleség és szolgáltatás nem tartozhatna bele a megállapodásba, ilyenek az autó export és a pénzügyi szolgáltatások köre.
  • World Trade Organization tagság: a kínai mintát követve minden EU-s kereskedelmi alapelv és jogszabály alól felmentést kapna a szigetország, viszont minden brit export vámkötelessé válna, és minden olyan országgal egyedi megállapodást kellene kötniük, amelyiknek szabadkereskedelmi megállapodása van az EU-val.

 

 

Adjon visszajelzést!