Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság A Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság portálja 
A tengeri szállítás a szakmája, de a hegyekben túrázni szeret a DHL Global Forwarding tengeri szállítmányozási igazgatója. A fiatalon már vezetővé lett menedzser egyáltalán nem hajóskapitányi szigorral irányítja beosztottjait – interjú Hernád Ágnessel.
Magyarországon vannak ugyan hagyományai a tengerhajózásnak, de azért nem tekinthető tipikusak, hogy valaki erre adja a fejét. Ön hogyan került a tengeri szállítmányozás közelébe?
“Egyrészt van egy kis családi indíttatás is ebben. Nagyapám a Mahartnál dolgozott, édesapám is hajózott néhány évig, és mindig nosztalgiával emlegeti azokat az időket. Ennek ellenére valamennyire a véletlennek is köszönhető, hogy én ezen a területen kötöttem ki. A budapesti Közgázon tanultam, és amúgy is érdekelt a szállítmányozás. Negyedéves koromban Erasmus ösztöndíjjal éppen Koppenhágában tanultam, amikor tudomást szereztem a Maersk pályázatáról, amelyben hallgatókat kerestek egy globális menedzsment gyakornoki programhoz. Mintha csak nekem találták volna ki: érdekel a szállítmányozás, Dániában tanulok és a világ legnagyobb hajóstársaságához lehet menni. Jelentkeztem, a dán központban interjúztattak, és legnagyobb örömömre felvettek a budapesti leányvállalathoz.
Kemény, de nagyon érdekes két év következett. Egymás után több részleg munkájával is meg kellett ismerkedünk, évente kétszer pedig néhány hetet Dániában töltöttünk továbbképzésen. De közben is kaptunk egy csomó házi feladatot, és vizsgáznunk is kellett. Aki nem ment át, azt könyörtelenül kitették a programból.”
Mennyiben volt más a munka világa, mint amire számított, és addigi tanulmányai mennyire készítették fel az elvégzendő feladatokra?
“Nemigen voltak előzetes elképzeléseim, hogy milyen lesz egy multinacionális cégnél dolgozni, de az iskolapadban ülve szerintem ezt nem is lehet megjósolni. Mindenesetre nagyon élveztem: amúgy is még benne voltam a tanulásban, fűtött az ambíció, hogy minél jobb eredményeket érjek el a 300 nemzetközi gyakornok közül. Túl sok gyakorlati képzésben addig nem volt részem az egyetemen, de megkaptam azokat az elméleti alapokat, amelyekre egy vállalati környezetben fel lehetett építeni a gyakorlati tudást.
Mai fejjel visszagondolva, azt hiszem, a közgazdaságban is lenne értelme egyfajta duális képzésnek. Elvégezné a diák az alapozó három évet, utána elmenne dolgozni, és mesterképzésre már csak akkor jelentkezne, amikor szerzett egy kis munkatapasztalatot. Egészen más úgy szigorlatozni számvitelből, hogy az ember csak az elméletet tanulta, vagy látott már főkönyvet, mérleget. De más területekre is igaz ez: könyvekből tanulni a marketingről nem ugyanaz, mint részt venni egy kampány kialakításában és végigvitelében…”
