Logisztikai és beszerzési tréningek
Megelőzve a piacot – Simon Műanyagfeldolgozó

Megelőzve a piacot – Simon Műanyagfeldolgozó

Munkaszeretetére, józan eszére és menet közben megszerzett tapasztalataira hagyatkozva harminc év alatt egy garázsból indulva az ország egyik legnagyobb műanyagipari cégét építette fel Simon István. Nagyívű stratégiák helyett mindig inkább a vevők jobb kiszolgálására helyezték a hangsúlyt, de a legtöbb téren így is fejlettebb megoldásokat alkalmaznak, mint az iparág többsége.

Kisiparosként, klasszikus garázscégként indult a vállalkozása. Látta már akkor maga előtt, hogy hova fog fejlődni a cég?

Simon László - Simon Zulejka - Simon Péter

Simon István – Simon Zulejka – Simon Péter

S. István: Talán meglepően hangzik, de soha nem tűztem ki magam elé nagy célokat, soha nem terveztem olyasmit, hogy egyszer majd az enyém lesz Magyarország legnagyobb, családi tulajdonú műanyagipari cége. Visszanézve néha én magam is meglepődök, hogy mekkorára nőttünk. De amúgy nem a múlt érdekel, számomra sokkal fontosabb a jelen, és még inkább a jövő. Ha nagy célok nem is voltak, mindig folyamatosan fejlődtünk, de nem önmagunkért, hanem hogy jobban ki tudjuk szolgálni a vevőinket. Szerettünk volna minél jobb minőséget, minél jobb árat kínálni nekik, ehhez persze egyre modernebb eszközök, drágább gépek és magasabb képzettségű kollégák kellettek.

Ön igazi self-made man. Hol és hogyan szerezte meg mindazokat a gazdasági és menedzsment ismereteket, amelyek egy több száz fős cég irányításához szükségesek?

S. István: Való igaz, nem végeztem egyetemet. De egyszer egy barátom azt mondta, hogy van, aki az egyetemen tanul, és van, aki az életben, és egyik sem kevesebb a másiknál. Én az életben tanultam, és a jelek szerint nem rosszul. Sok minden kell ahhoz, hogy jó menedzser legyen az ember, és ezek egy részét, mint az emberismeretet, a tapasztalatot amúgy sem lehet az iskolapadban megszerezni.

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokat számít a neveltetés és az adottságok. Engem a szüleim úgy neveltek, hogy mindig keményen kell dolgozni, és ehhez egész életemben tartottam magam. Alkotni, létrehozni valamit, ez volt a hajtóerő. Ha már készen volt, egyből a következő feladatra koncentráltam. Ha valami nem sikerült, nem nyalogattuk a sebeinket, hanem egyből továbbléptünk, és mentünk arra, amerre tudtunk.

A teljes cikk megjelent az MLBKT által kiadott Logisztikai Híradó októberi számában. A cikk és a teljes kiadvány csak tagjainknak és megrendelőinknek elérhető. Ha szeretné, hogy a tagsági feltételekről tájékoztassuk, vagy szeretne előfizetni a kiadványra, kérjük írjon a következő e-mail címre: logisztika@logisztika.hu.

Adjon visszajelzést!