Logisztikai és beszerzési tréningek
Kitérők nélkül

Kitérők nélkül

Egyenesebb életpályát rajzolni sem lehetne, mint amit Radó András futott be. Az 1970-es évek közepén már nyári gyakorlatát is a Richternél végezte, ott kezdett el dolgozni és közel 40 év után tavaly év végén onnan is ment nyugdíjba, termelési és logisztikai vezérigazgató-helyettesként. Mindeközben testközelből élte át és csinálta végig a magyar logisztikai szakma kialakulását és felvirágzását.

Mikor döntötte el, hogy a gyógyszervegyészet mellett kötelezi el magát?

A kémia iránt már fiatalon érdeklődni kezdtem, a budapesti Szinyei-Merse Pál Gimnáziumban is fizika-kémia tagozaton végeztem 1973-ban. Innen a BME vegyészmérnöki karára vezetett az út, ahol aztán már tudatosan a gyógyszeripari ágazatot választottam. Ez tudatos döntés volt – már középiskolás koromban végeztem nyári munkát gyógyszergyárban, később pedig megbizonyosodtam arról, hogy számomra a gyógyszeripar kínálja a legjobb lehetőségeket. A nyári gyakorlatomat a Richterben folytattam, így amikor ennek végén  állást ajánlottak, gyorsan rábólintottam.

 

Hol kezdett és milyen feladatokat kellett ellátnia?

A Kémia 1 üzemnek nevezett hatóanyag-gyártó egységben töltöttem az első bő négy évemet. A munkám a közvetlen üzemi termelésirányításoz kapcsolódott: hogyan lehet minél hatékonyabban, minél nagyobb mennyiségben gyártani a hatóanyagokat, melyek a legjobb reakcióutak, milyen komponenseket, segédanyagokat, oldószereket használjunk. Ez közelebb állt a kémiához, mint bármi máshoz, de kellett hozzá némi egyéb mérnöki véna, munkaszervezés, illetve volt egy kisebb gyártáslogisztikai eleme is. Rendkívül érdekes feladatok voltak, különösen, hogy hamar a mély vízbe kerültem, minthogy egy néhány hónappal később nyugdíjba menő kolléga munkáját vettem át.

 

A logisztikával mikor került közelebbi kapcsolatba?

Pár évvel később elkezdtem a mérnök-közgazdász képzést a Közgázon, és még a szakdolgozatomat írtam, amikor felajánlották, hogy vegyem át a termelési főosztály keretein belül működő hatóanyag-tervezéssel foglalkozó osztály vezetését. Ez már egyértelműen termeléstervezés, készletgazdálkodás jellegű feladat volt, tehát logisztika, de persze akkoriban senki nem nevezte így. A Richter számos üzemben gyártott rengeteg féle hatóanyagot, amelyeknek még nagyobb számú köztes terméke, intermediere van. Ezek között rendkívül bonyolult szerkezeti és kémiai kapcsolatok vannak. Ezt a szövevényt kellett átlátni a termeléstervezés során: melyik intermedierből mennyi kell, mikor kell, milyen utakon jutunk el a hatóanyag-igényekig. Végső soron a munka ugyanaz volt, mint ma: a termelő üzemek tevékenységét kellett a piaci igényekhez igazítani, előre meghatározni a gyártási feladatokat, biztosítani az azokhoz szükséges anyagokat, gazdálkodni a készletekkel.

A technikai lehetőségek persze nem összehasonlíthatók, még akkor sem, ha a Richter megkapott mindent, amit akkoriban Magyarországon egy nagyvállalat megkaphatott. A központi számítógépeken kérhettünk gépidőt az anyagszükségletek számításához, de többnyire nagy kartonokon vagy fejben folyt a tervezés, a készletszintekről meg havonta kaptunk jelentést. A másik oldalról viszont az üzlet is lassabban folyt: a tervgazdálkodás keretei közt tovább tartottak a beszerzések, és a vevőknek sem voltak olyan igényeik, mint ma.

Az interjú további részében András elmondja, hogyan fejlődött a logisztikai szervezet és milyen kihívásokra kell választ adnia ma a logisztikának.

 

A teljes cikk megjelent az MLBKT által kiadott Logisztikai Híradó júniusi számában. A cikk és a teljes kiadvány csak tagjainknak és megrendelőinknek elérhető.

Érdekli az MLBKT tagság? MLBKT Tagság

Szeretne előfizetni a Logisztikai Híradóra? Előfizetés

Ha csak ez a lapszám érdekli, 1000Ft+Áfa/lap áron megvásárolhatja az elektronikus verziót (Pdf). Kérjük a megrendeléskor a megjegyzés rovatban tüntesse fel a lapszámot.  Megrendelés

Ha további kérdése lenne, kérjük írjon a logisztika@logisztika.hu címre.

Adjon visszajelzést!