Logisztikai és beszerzési tréningek
Koronavírus

Koronavírus

Előre tudták a cégek, milyen katasztrófa várhat a globális ellátási láncra

 

2003-ban a SARS-vírus, 2011-ben pedig a fukusimai atomkatasztrófa is előre sejtette, mit tud okozni egy nagyobb, előre nem várt esemény a globális ellátási láncban. A vállalatok döntő többsége azonban nem tanult a múltból, ezt bizonyítja, hogy ilyen nagy károkat okoz a cégeknek a koronavírus elterjedése a világon. Pedig megoldások lennének. A Harvard Business Review, a Deloitte és a Világgazdasági Fórum írásán keresztül mutatjuk be, mi biztosíthatja az ellátási lánc jövőbeni zavartalan működését.

A Harvard Business Review által közölt cikk meglehetősen élesen bírálja a gyártócégeket amiatt, hogy hagyták idáig elfajulni a koronavírus hatását az ellátási láncaikra.

UGYANIS A PROBLÉMA, AMIT MOST A KORONAVÍRUS TERJEDÉSE ELŐHOZOTT, MÁR ÉVEK ÓTA ISMERT VOLT ÉS JAVÍTANI IS KELLETT VOLNA.

A Resilinc készített pár érdekes ábrát arról, milyen nagy hatása is van a mostani történéseknek a világgyártásra. A lenti ábra például azt mutatja, hogy az 1000 legnagyobb cégnek a világon hány gyára, üzeme van az olyan, a koronavírus miatt karanténba került országokban, mint Kína, Olaszország vagy Dél-Korea.

A cikk felhívja arra a figyelmet, hogy a 2011-es japán földrengés és cunami fájdalmas lecke volt a világ multinacionális cégeinek arra, milyen rejtett gyengeségek vannak ellátási láncaikban. És bár akkor a cégek többsége fel tudta mérni, hogy közvetlen beszállítóikra mindez milyen hatást gyakorolt, azt nem látták, hogy a másod- és harmadkörös beszállítókat hogyan érintette a katasztrófa. Úgy tűnik, kilenc évvel később is hasonló a helyzet, a cégek továbbra sem tudják, hogy az általuk nem ismert (másod/harmad körös) beszállítóik közül melyek azok, amelyek Kína korlátozással érintett régióiban tevékenykednek. A Világgazdasági Fórum ráadásul emlékeztet arra is, hogy a 2011-es fukusimai atomkatasztrófa vagy a 2003-as SARS-vírus idején hozott intézkedéseknél ma már jóval több kell, hiszen Kína ma már sokkal fejlettebb és a világgazdaságba való integrálódása is sokkal mélyebb, mint akkor volt.

Valószínűleg számos cég most bánja azt is, hogy egyetlen cégtől függnek sok alkatrész vagy termék beszerzésénél – írják a Harvard Business Review-ban. Az ellátási lánc menedzserek a cikk írói szerint tudatában vannak annak, mennyire kockázatos egyetlen beszállítótól függni, mégsem tesznek ellene, mivel sokszor ez a gyorsabb és költséghatékonyabb megoldás. Igaz, sok esetben nincsenek is opciók, vagy ha vannak, azok is mind Kínához kötődnek.

 A mostani ellátási lánc válság igazából abból fakad, hogy olyan cégeket is érint, amelyek egyébként közvetlenül nem rendelnek alapanyagot vagy egyéb termékeket Kínából, az ő beszállítóik viszont igen. Éppen emiatt kellene minden cégnél alkalmazni a kockázatmenedzsmentet az első- és másodkörös beszállítókra nézve is, ezen túlmenően pedig legalább a kockázatokkal tisztában lenni.

Az elemzés szerint a mostani koronavírusos pánik arra kellene ráébressze a cégeket, hogy napi 24 órában kövessék nyomon globális beszállítóikat. Ehhez rendelkezésre áll már számos olyan új technológia, mint a mesterséges intelligencia. Azok a cégek, amelyek hajlandóak ilyen technológiába fektetni, jól jönnek ki akkor, amikor ilyen elakadások történnek az ellátási láncban, mivel egyből fel tudják mérni, hogy a következő időszakra nézve milyen hatása lehet ennek saját láncukra. És ha ezt tudják, akkor sokkal hamarabb tudnak lépni annak érdekében, hogy más beszerzési utat találjanak vagy legalábbis minimalizálják az esetleges károkat a cégre nézve.

(portfolio)

 

A teljes cikk itt érhető el >>

Adjon visszajelzést!