Európai Iparstratégia

Európai Iparstratégia

Mi lesz a „reset” után a hazai árampiacon?

 

A koronavírusról szóló hírek az utóbbi hetekben szinte mindent felülírtak, így számos olyan fontos hír kapott a megérdemeltnél kisebb figyelmet, melyeknek jelentős hatása lehet a hazai ipar és az energiagazdaság jövőjére. Egy ilyen, hosszú távon jelentős hatású esemény volt az új európai iparstratégia megjelenése, amelyet hosszas előkészítés után március 10-én tett közzé az Európai Bizottság.

A dokumentum három fő terület köré építve határozza meg az európai ipar jövőképét:

  • globális versenyképesség,
  • klímasemlegesség és
  • digitalizáció.

Szinte sorsszerű, hogy bár az anyag előkészítésének időszakában még senki nem gondolt a jelenlegi krízisre, a három pillér mindegyike új értelmet kell, hogy kapjon a koronavírus-válság utáni új világban.

 

Globalizáció vagy regionalizáció?

Pletser Tamás néhány napja a nemzetközi olajipar kilátásait elemezte, és arra hívta fel a figyelmet, hogy a rövid távú árzuhanás hosszabb távon jelentős árdrágulással járhat együtt, mivel a jelenlegi árszint mellett a beruházási aktivitás nullára redukálódik, és a most változó költségszint alá kerülő és emiatt bezárni kényszerülő mezők is csak jelentős beruházások árán vonhatók majd újra termelésbe a válság után. Érdemes feltenni egy másik kérdést is az olajipar fő keresletét támasztó közlekedési-szállítmányozási szektorral kapcsolatban: vajon az újraformálódó globális termelési munkamegosztást mennyiben változtatják meg a jelenlegi krízis tapasztalatai?

A kilábalás időszakában várhatóan jelentősen megdráguló olaj akár önmagában is átírhatja a globális szállítmányozás költségeit, felértékelve a rövidebb ellátási láncokat, a near-shoring lehetőségeket a távoli kiszervezésekkel szemben. De talán ennél is fontosabb tényezővé válhat a megváltozó politikai klíma.

A meghatározó európai iparvállalatok számára direkt vagy burkolt politikai elvárássá válhat, hogy hozzák vissza a kontinensre a korábban kiszervezett ipari tevékenységeket.

Egyértelmű, hogy kontinensünknek csak egységes iparstratégia mellett lehet esélye arra, hogy érdemi játékosként tekintsenek rá a termelési értéklánc globális átrendeződése során. Ma még bizonytalan, hogy lesz-e közös európai akarat erre vonatkozóan, vagy az egyes nemzeti kormányok politikai, hatalmi ambíciói felülírják azt. Az európai egység megteremtése nem lebecsülendő kihívás, de amennyiben létrejön, úgy Magyarország számára a közép-kelet-európai régió többi EU-tagállamával együtt új lehetőségeket is biztosíthat. Az ipari klaszterek erősítése, a kontinens ipari „hátsó udvara” mint megcélzott pozíció nem áll messze a régiós kormányok iparpártoló gazdaságpolitikájától. Ha nő az ipar súlya, úgy ez jelentős keresletet támaszt valamennyi energiahordozó tekintetében, így különösen a villamos energiára vonatkozóan, ami akár bizakodással is eltöltheti az áramszektor szereplőit.

 

Dekarbonizáció – a vég kezdete vagy a kezdet vége?

Az európai iparstratégia második pillére az európai ipar átállítása egy alacsonyabb karbonintenzitású pályára. Egy ilyen átállás költsége európai szinten több százmilliárd euróra tehető. Az Európai Bizottság januárban közzétett Green Deal programja a következő 10 évben összesen 1000 milliárd eurót tervez mozgósítani dekarbonizációs célokra részben közösségi, részben magánforrások bevonásával. Ebből legalább 100 milliárd eurót szánnának a legkitettebb gazdasági szektorok és térségek támogatására. Most, 2020 áprilisának elején még korai lenne becsülni, hogy a koronavírus-krízis milyen mértékben vágja majd vissza a nagyratörő terveket, de biztosak lehetünk abban, hogy az európai beruházási prioritások változni fognak. Könnyen elképzelhető, hogy a dekarbonizációs törekvések háttérbe szorulnak a gazdaság újraélesztéséhez képest, ami hosszú távra visszavetheti az ipar zöldítéséhez kapcsolódó innovációkat.

 

Rövid- és középtávú hatások a hazai árampiacon

A hazai piacon a fogyasztási adatokban szinte alig volt észrevehető a járvány hatása március végéig. A keresleti visszaesést áprilisra várhatjuk, amikorra számos iparvállalat – főként a jármű- és gépgyártásban – jelentett be leállást, miközben a szolgáltató szektor kereslete is drasztikusan visszaesett.

Szektoronkénti bontásban a magyarországi 39 terawattórás végső áramfelhasználásból 44 százalék az ipar részaránya, míg a lakosság 29 százalékot, a kereskedelem és közszolgáltatások 22 százalékot képviselnek a 2018-as adatok alapján. A lakosság tekintetében a jelenlegi krízis biztosan nem jár fogyasztáscsökkenéssel, sőt a home office elterjedése inkább a lakossági áramigény növekedését hozhatja rövid távon.

A kereskedelmi és ipari célú áramigény azonban rövid távon egészen biztosan csökkenni fog, bár az egyes szektoroknál eltérő mértékben. A legkitettebb ágazatok – mint a nem élelmiszer-kiskereskedelem, a szolgáltató szektor jelentős része – jelentős visszaeséssel kell, hogy szembenézzenek, itt a fogyasztáscsökkenés akár a 30-50 százalékot is elérheti a következő hónapokban. Nagy kérdés a szolgáltató szektor újraindulásának üteme, amelyről ma még nehéz jóslatokba bocsátkozni. Az eddig megjelent elemzések is igen széles skálán, 3 hónaptól 18 hónapig terjedően becsülik az élet normális kerékvágásba történő visszatéréséig hátralévő időt.

Az ipari szektort nézve az egyes iparágak kitettsége és az általuk generált várható keresletvisszaesés mértéke várhatóan igen nagy szóródást mutat majd. A járműiparban komoly leállások történtek már eddig is, itt a kilábalás is elhúzódhat. A vegyipari, élelmiszeripari termékek iránti kereslet várhatóan kevésbé esik vissza, míg a gépgyártás teljesítménye nagyon változatosan alakulhat, egyes szegmenseiben akár még nőhet is. Összességében nem valószínű, hogy a hazai éves összfogyasztást jelentősen mérsékelné az ipari áramkereslet legfeljebb 1-2 terawattórás csökkenése.

 

És mindez hogyan befolyásolja az árakat?

Összefoglalóan a második negyedévben a kereslet jelentős visszaesése várható, ami a csökkenő ártrend folytatódását vetíti előre. Mivel a keresletcsökkenés egész Európára jellemző, és a kínálati oldal a szén-dioxid-kvótaárak beszakadása miatt várhatóan nem szembesül jelentős költségkorláttal, az olcsó importáram továbbra is árleszorító hatású marad a magyar piacon. A hatást a fizikai importlehetőségek szűkössége fogja korlátozni, de az import így is jelentős versenyt generál a hazai termelés számára. Nem lenne meglepő, ha a következő negyedévben aránya akár tovább emelkedne a jelenlegi 30 százalék körüli szintről.

 

Középtávon ugyanakkor az áremelkedés irányába mutatnak a tendenciák

Ha a regionalizáció révén megnő az EU-n belüli ipari termelés aránya, úgy ez keresletnövekedéshez vezethet, ami a várhatóan lelassuló erőműfejlesztésekkel együtt három-öt éven belül árampiaci szűkösséget eredményezhet.

A leállítás ugyanakkor megköveteli az új termelői kapacitások mielőbbi üzembe állítását és a határkeresztező vezetékek bővítését. Csak gáztüzelésű új nagyerőmű üzembe állítását lehet reálisan feltételezni középtávon. Kérdés, hogy van-e erre érdemi befektetői szándék.

 

Ki fizeti a révészt?

A hatások elemzésénél nem lehet megkerülni a csődök várható hatásának elemzését, hiszen egészen biztos, hogy a piacukat elveszítő vállalkozások közül lesznek, akik nem fogják tudni teljesíteni áramvásárlási szerződéseikben vállalt kötelezettségeiket. Az áramkereskedők tőkeellátottsága nem teszi lehetővé, hogy a nemfizetés kockázatát magukra vállalják, így amennyiben a vállalati szektorban elindul egy nemteljesítési hullám, az nagyon gyorsan ellehetetlenítheti a piac működését.

 

Ha sérül a fizetőképességük, az az importcsatornák szinte azonnali kiszáradásával járhat

A piac likviditása, a kereskedelem működőképességének biztosítása ezért elsődleges fontosságú feladat a következő hónapokban. Szükséges lenne újra megfontolni olyan kereskedői szakmai javaslatok napirendre vételét, mint a close-out netting, a különböző kereskedők egymással szembeni kereskedelmi pozíciói nettó összevezetésének lehetősége, amely több EU-tagállamban is alkalmazható, de a magyar szabályozás szerint nem. Mivel csőd esetén a pozíciók nettósítása nem lehetséges, a külföldi partnerek óvatosabbá válhatnak a helyi bejegyzésű cégekkel szemben, ami a hitellimitek szűkülésében jelentkezhet. Ugyanígy visszatartó erejű a felügyeleti díjak számítási módja, ami az árbevételhez kötött, így hatványozottan sújtja a fizikai piacon likviditást biztosító kereskedőket.

 

A krízis egyben innovációs lehetőség is

Az EU új iparstratégiájának harmadik pillére, a digitalizáció. Ebben a tekintetben a jelenlegi krízis egyben egy óriási innovációs lehetőség is. Az energiaszektor vállalatai eddig példaértékűen hajtották végre a szükséges digitális átállást anélkül, hogy a szolgáltatási szint sérült volna. Ahol továbbra is szükség van személyes jelenlétre, mint a hálózati műszaki feladatok vagy a rendszerirányítás, ott feszes protokoll határozza meg a munkavégzés szabályait. A lakossági szolgáltatók a semmiből építettek fel videós ügyfélszolgálatokat. Terjed az elektronikus ügyintézés, mérőleolvasás és számlázás. A vállalatközi tárgyalások, a belső munkafolyamatok hatékonyan, online eszközök alkalmazásával zajlanak.

E tekintetben biztosra vehető, hogy a jelenlegi krízis hosszú távon is átalakítja a szektor működését, és a digitalizáció révén elérhető hatékonyságjavulás a vállalati és fogyasztói érték növekedését hozza magával.

(g7)

Adjon visszajelzést!