Logisztikai és beszerzési tréningek
Végigjárva a ranglétrát

Végigjárva a ranglétrát

A módszer változik, az ember nem

 

Egy-két évre tervezett, de már 15 éve dolgozik a Decathlonnál Pósfai Gábor, aki két évvel ezelőtt a magyar leányvállalat vezetését cserélte fel az osztrák operáció beindítására. Egyik legfőbb alapelve, hogy a vállalatnál mindenkinek tisztában kell lennie azzal, mi zajlik az eladótérben, így a könyvelőknek, jogászoknak is el kell tölteniük némi időt az áruházakban.

 

A Corvinuson logisztikát tanult, de aztán később mégsem ezen a területen helyezkedett el. Mi vonzotta akkor mégis a logisztikához?
Jó kérdés. Valószínűleg több dolog is közrejátszott benne. Két szakirány tetszett az alapképzés után, a vezetésszervezés, illetve a termelésmenedzsment és logisztika. Utóbbiban az volt a vonzó, hogy átfogó terület volt, én pedig az üzleti életnek soha nem egy szűk szegmensével akartam foglalkozni. Személyes kapcsolatom is volt a szakmával, mert másodéves korom óta demonstrátorkodtam a Vállalatgazdaságtan Tanszéken. Mindezeken túl 2003-ban, amikor a döntést meghoztam, éppen az EU-csatlakozás küszöbén álltunk, és jól látszott, hogy milyen óriási lehetőségek állnak a magyar logisztikai szektor előtt.

 

Aztán ehhez képest mégis a kereskedelemben helyezkedett el, a Decathlonnál lett áruházi részlegvezető 2005-ben.
Ez már sokkal inkább véletlen volt. Egyetemi állásbörzén találkoztam az ajánlattal, és azonnal megtetszett. Akkoriban ugyanis versenyszerűen asztaliteniszeztem, ez pedig olyan állásnak tűnt, ahol egyszerre lehet foglalkozni a sporttal és az üzlettel. A cégről nem sokat lehetett tudni, akkor nyitották meg első áruházukat Magyarországon. Tanulási lehetőségként tekintettem erre a munkára, kiindulási pontra, ahol sok olyat tanulhatok, ami a későbbiekben is hasznomra lesz.

 

Melyik részlegnél kezdett, és melyek egy részlegvezető legfontosabb feladatai?
Számomra testhez álló módon az ütős sportok részlegét kaptam meg, ami a 8-9 részleg között a kisebbek közé tartozik. A Decathlonban mindig is erős volt a helyi autonómia és felelősség, és ez az áruházi részlegvezetőkre is kiterjedt. Gyakorlatilag egy kis boltot vezettem az áruházon belül: kiválasztottam és felvettem az embereimet, feleltem a beszerzésért, a készletekért és az árakért. Ez az önállóság is hozzájárult ahhoz, hogy az első néhány év után is maradtam a cégnél. Nagyon sokat tanultam a különféle helyzetekben, különösen az emberekkel való bánásmódról, közben pedig részese lehettem az első évek jelentős növekedésének.

 

2005-ben gondolta volna, hogy hat évvel később a teljes magyarországi vállalatot irányítja majd?
Őszintén szólva azt sem gondoltam volna, hogy valamikor áruházigazgató lesz belőlem. Valahogy mindig hamarabb megtalált a feladat, mint ahogy célként megfogalmazhattam volna magamnak. A győri áruház igazgatói posztját azért fogadtam el, mert nagyon nagy kihívásnak tűnt ilyen fiatalon és ezen felül addig csak külföldi áruházvezetők voltak, így igen komoly előrelépésnek számított. Még régióvezetőként sem merült fel bennem, hogy ügyvezető igazgató lehetek, mert a Decathlonnál a szokásos karrierút úgy néz ki, hogy először éveket kell eltölteni a franciaországi központban és csak utána megy vissza az ember a saját hazájába ügyvezetni. Ezért legfeljebb abban reménykedhettem, hogy kereskedelmi igazgató leszek, ami a pénzügyi igazgatóval párban a második számú pozíciónak felel meg a cégben.

 

A teljes cikk megjelent az MLBKT által kiadott Logisztikai Híradó februári számában. A cikk és a teljes kiadvány csak tagjainknak és megrendelőinknek elérhető.

Érdekli az MLBKT tagság? MLBKT Tagság

Szeretne előfizetni a Logisztikai Híradóra? Előfizetés

Ha csak ez a lapszám érdekli, 1000Ft+Áfa/lap áron megvásárolhatja az elektronikus verziót (Pdf). Kérjük a megrendeléskor a megjegyzés rovatban tüntesse fel a lapszámot.  Megrendelés

Ha további kérdése lenne, kérjük írjon a logisztika@logisztika.hu címre.

Adjon visszajelzést!