Logisztikai és beszerzési tréningek
Együtt sírunk, együtt nevetünk

Együtt sírunk, együtt nevetünk

Logisztikai Szolgáltatói Tagozat

 

Manapság a sírás a divat, ami néha még jogos is, bár mi a logisztikai iparágban és a nemzetközi szállítmányozásban megszoktuk, hogy vagy a megbízó, vagy az alvállalkozó, vagy a bank, de valaki mindig panaszkodik. Mint ahogy megszoktuk azt is, hogy nincs két egyforma nap, üzlet, ügyfél és eset. Ha így lenne, a nagymamánk is ezzel foglalkozna. De ő éppen epret főz be.

A COVID vírus kissé felforgatta a világot. Mint tudjuk a világban az összekötő kapocs a logisztika.

Miden ország, minden cég, és minden ember – ma már tudjuk, hogy minden otthon oktató háztartásbeli és „home office-ban” dolgozó is – a napi munkájában és életében találkozik a logisztikával, csak nem veszi észre, vagy eddig ezt nem tudta. Mi logisztikusok – és nem a COVID – azért vagyunk, hogy tudja meg, és a vevőszámla kifizetése után érezze is, hogy valami hozzáadott értéket kapott. Így jut el az alapanyag, félkésztermék, késztermék, információ, pénz, ember A-ból B-be.

A világ észlelte, hogy amikor megáll a termelés Kínában, a bánya Ausztráliában, a hajózás USA keleti part és Rotterdam között, a sarki kocsma bezár és a pláza nem nyit ki, hogy baj van. Illetve nincs baj, abban az értelemben, hogy lelassult a világ egy kicsit a rohanás kellős közepén, és átstrukturálódnak eddig megszokott folyamatok, ténylegesen használni kezdjük a számítástechnikát és rájövünk, hogy egyszerűsíthetőek a folyamataink. Ez természetesen nem vigasztalja azokat, akik – ha csak hónapokra is – elvesztik a munkájukat, piacaikat.

Az külön ügy és nem ide tartozik, de láthatóan az üres szekér mindig jobban zörög, mint a rakott, és néha nem azok kiabálnak, akinek a háza ég, hanem azok, akik felgyújtották.

 

De mit csinál a logisztikus, ha beüt a vírus?

A logisztika végtelenül egyszerű iparág. A józan paraszti ész használata a mindennapokban.

Vagyis azt, amit eddig is. Azonnal reagál a piaci változásra, a megváltozott beszerzési lehetőségekre, a logisztikai lánc minden elemére és nem sír, hanem megoldást keres. Alkalmazkodik, és új/újabb megoldást kínál, ezért logisztikus.

Tehát összedobtuk rengeteg eszünket, és a következőket tanultuk egymástól:

Az otthoni munkavégzés hamar és jól beindítható (még a Transsped-nél is, ez itt a reklám helye, fizetés átutalással az MLBKT egyszámlájára), minden elismerés az IT csapatoké.

Átcsoportosítunk, racionalizálunk.

Elég néha az ügyelet az irodában, de van ahol – pl. VÁM – ez nem váltható ki semmivel. Nekik elsőrendű fontosságú, hogy legyen elegendő maszkjuk és egyéb védelmük. (Ez idő és beruházásigényes: plexifalak felhúzása, védőeszközök beszerzése, ózonos fertőtlenítés)

Igen fontos lett az ügyfélkapcsolat, az értékesítés fejlesztése, és a kollégák mentális megerősítése

Lassan, kisebb csoportban, heti váltásban visszatérhetünk az irodába. Mert azért a fizikai jelenlét és a közösség fontos. Egyedül nem jó, csak a karthauzi szerzeteseknek. Azért a „HO” lelkileg megviseli az embereket, munkahelyi közösségeket.

 

Röviden az iparág gyorsjelentése:

  • az első sokk után a gyorséttermi forgalmat bonyolító cégek rájöttek, hogy az előző évhez képest éves szinten -20% visszaesésre számítanak, ezen nem lehet változtatni;
  • az optimisták tervei szerint augusztusban talán már elérik a tavalyi volument;
  • közúton májusra az export-import visszaesett, kevesebb a nyugati fuvar, ezért az autóik piacát átstrukturálták, fajlagosan jobb, magasak a díjak, viszont néhol 37%-os visszaesés forgalomban májusra növekedést várnának, áprilishoz képest 15%;
  • raktárlogisztika jól megy, csak kis mértékű a visszaesés egyes iparágak reakciója miatt; a nyugati cégek leállása miatt itthon megnőttek a készletek;
  • meglepetésre maradtak stabil volumenek;
  • légi/tengeri fuvarozás kezd visszajönni, de a kevesebb járat miatt nehéz helyet kapni. Fő viszonylatokban nem volt komolyabb fennakadás, csak az ár volt a kérdés és a megnövekedett feladási idők.
  • a tengeri szállítások esetén a csökkenő küldeményszámot nem kompenzálta a jövedelmezőség, így itt szembetűnő a hatás;
  •  vasút jól megy;
  • az autóiparnak most nagyon rossz a helyzete és lassú lesz a visszaállás;
  • export bezuhant több cégnél, a fuvardíjak zuhantak, nő az árérzékenység, kérdés mekkora lesz a verseny a túlélésért; elvárható-e, hogy a magyar fuvarozókat részesítsék a megbízók előnyben az olcsó ukrán, román, baltikumi fuvarosoknál;
  • a tervezésben nem lehet a jelenlegi díjakat figyelembe venni;
  • egyik tagunk át akarja alakítani az irodákat, hogy megfelelőek legyenek a biztonsági elvárásoknak;
  • sok megbízó nem tud fizetni, vagy kér fizetési haladékot, amely likviditási gondokat kezelni kell (sokszor azok kérik, akiknek nem kéne!);
  • szállítmányozásban néhol 17%-os, néhol 25%-os a visszaesés áprilisban. Ezt a szabadságok kiadásával próbálták egyesek könnyíteni;
  • a hajósaink 10 éve „COVID-osak”, a helyzet nem szokatlan számukra – a veszteségek mértéke, az állás-várakozás, és a pálya alkalmatlansága, ha van vírus, ha nincs;
  • logisztikai, gyártó, raktározó ügyfeleink jól vették az átállást és a kizárólag online kapcsolattartást. Gyártásban és raktározási volumenben akkor is a növekedés a jellemzőbb, amikor ügyfeleink nagy része autóipari beszállító.
  •  a logisztikai időkapu megoldás alkalmazása, több bevezetése multi területen fél évet csúszik a beszerzési stop miatt;
  • a csomagküldők szárnyalnak. Megnőtt az online rendelések száma. Van, ahol áprilisban karácsonyi szezon feletti mennyiség robbant be, minden webáruház maximális kapacitásokkal dolgozott, hétvégeken is és alig bírták a rájuk zúduló megrendeléseket feldolgozni. A tavalyi ilyen időszakhoz képest többszörös növekedést produkáltak, bevezették a kontaktus nélküli átadás lehetőségét, valamint megugrott az előre fizetett küldemények száma. Megtöbbszörözték a raktári és a kiszállítási oldalon szükséges kapacitásaikat, valamint az ügyfélszolgálatra is többszörös terhelés jutott. Bár megnőtt a mennyiség sokkal könnyebb fuvarozni, mert az címzettek várják a csomagokat, otthon vannak, illetve sokkal türelmesebbek.  Májusra egy kicsit visszaállt a rend, de jóval a tavalyi számok feletti csomagszámokat kezelnek nap mint nap. Egy kicsit csillapodni látszik a roham.

 

Világos, hogy hallatni kell a szakmának a hangját, akkor is, ha esetleg nem hallgatnak rá. Mert „odafönt” kevesebb a szakmai tudás arról, mi zajlik a való világban, a végeken, és termelő/fuvarozó, raktározó cégeknél, és ennek milyen gazdasági, logisztikai hatása várható.

Mi leírjuk, aztán vagy kormányrendelet, vagy papírrepülő lesz belőle. De a szakmai és emberi felelősségünk megmarad.

Mindenki a lassú újraindulásban bízik. Hangsúlyosabb lesz a fejlesztés és jövő tervezés, hogy az újraindításból nyertesen jöhessünk ki a partnereinkkel együtt.

Tudjuk, hogy holnap is fel fog jönni a nap és a logisztikusoknak pontosan ugyanaz lesz a feladatuk, mint a vírus elleni küzdelem alatt, csak maszk nélkül. Szolgálni és szolgáltatni, mert MI ehhez értünk, ebből élünk, és ezt a folyamatos kavarást -és cseppnyi szaktudást – igényló szakmát szeretjük.

Barátsággal, a Logisztikai Szolgáltatói Tagozat optimista és profi csapata nevében,

Szalma Botond

Adjon visszajelzést!