A jó vezető nem elsőhegedűs, hanem karmester

A jó vezető nem elsőhegedűs, hanem karmester

Akit keblére ölelt a szerencse


A sikerekhez szerencse is kell – vallja portrécikkünk alanya, aki azonban nagyon sokat is tett azért, hogy ez a szerencse ne kerülje el őt. Fiatalon kezdett új életet egy távoli országban, szakmát és iparágat váltott, de közben mindig is az emberek és vásárlási szokásaik mozgatórugói érdekelték. Legújabb projektje is az emberi viselkedés és az üzleti döntések egymásra hatására alapoz.

Vegyésznek tanult Budapesten és Kanadában, dolgozott segédmunkásként, mégis az üzleti életben futott be nagyívű, számos országot átfogó karriert. Sandy Vaci több mint egy évtizede nemzetközi tanácsadóként dolgozik, és ennek keretében az adatok hatékonyabb felhasználására, az ügyfélmenedzsment javítására, illetve újabban a behavioural business-re fókuszál.

 

Még egyetemista volt, amikor az 1970-es évek végén elhagyta Magyarországot. Volt valami konkrét esemény, ami erre indította vagy a légkört találta fojtogatónak?

Mind a kettő igaz volt. A légkört nem is annyira fojtogatónak, mint inkább a jövőre nézve kilátástalannak találtam. Magyarországon egy roppant szép börtönben éreztem magam, ahol egyáltalán nem lehettem biztos abban, hogy mindazt meg tudom valósítani az életemben, amit szeretnék. Gondolkodtam a disszidáláson, a végső lökést aztán az adta meg, hogy nem engedtek el egy kéthónapos kurzusra Leningrádba. Először arra hivatkoztak, hogy nem végzek elég társadalmi munkát – miközben kollégiumi titkár voltam, vezettem a kollégiumi rádiót és a jazz klubot, és személyesen ismert vagy 500 ember. Végül kibökték, hogy politikailag megbízhatatlannak tartanak, ezért nem engednek ki a Szovjetunióba.

 

Miért számított annak?

Nem tudom. Talán amiatt, hogy az angoltudásom javítása érdekében eljártam az amerikai nagykövetség könyvtárába olvasni és filmvetítésekre. Előfordult, hogy a vetítésről kijövőket igazoltatta a rendőrség. Ezt akkor megúsztuk a barátommal, mert éppen renoválták az épületet, mi meg az állványokon átmásztunk a túloldalra. De ettől még lehettek feljegyzések rólam bizonyos helyeken, sőt, a rendszerváltás után kikértem az aktáimat, és kiderült, hogy valaki jelentett is rólam.

 

Hogyan jutott ki végül Kanadába?
Addigra már volt egy meghívólevelem egy távoli rokonomtól, egy esküvőre lettem volna hivatalos. Kifizette a repülőjegyemet is, és az említett egyetemi elutasítás után azt én gyorsan átfoglaltattam a legközelebbi időpontra és pár nap múlva már repültem is. Ezzel együtt sem volt könnyű döntés, mert rengeteg szál kötött ide, köztük a barátnőm, aki szerencsére már évtizedek óta a feleségem. Azt is tudtam, hogy abban az időben egy ilyen döntés egy életre szól.

 

A teljes cikk megjelent az MLBKT által kiadott Logisztikai Híradó októberi számában. A cikk és a teljes kiadvány csak tagjainknak és megrendelőinknek elérhető.

Érdekli az MLBKT tagság? MLBKT Tagság

Szeretne előfizetni a Logisztikai Híradóra? Előfizetés

Ha csak ez a lapszám érdekli, 1000Ft+Áfa/lap áron megvásárolhatja az elektronikus verziót (Pdf). Kérjük a megrendeléskor a megjegyzés rovatban tüntesse fel a lapszámot.  Megrendelés

Ha további kérdése lenne, kérjük írjon a logisztika@logisztika.hu címre.

Adjon visszajelzést!