Egyre feljebb az értékláncon

25 éves a DerbyTrans

A lassabb, de megfontolt fejlesztések, a biztos alapokra történő építkezés negyedszázada jelenti a sikerreceptet a DerbyTrans számára. A nemzetközi fuvarozás után a raktározási tevékenységbe is belevágó 25 éves vállalkozás múltjáról, jelenéről és jövőjéről Szvitek László tulajdonos-ügyvezető mesélt.

 

Szvitek László, tulajdonos-ügyvezető, Derby Trans Kft.

Milyen tervekkel jött létre annak idején a DerbyTrans, és milyen gyorsan sikerült növekedni az első időszakban?

Olyan kicsiben indult el a cég, amennyire kicsiben csak lehetett, családi vállalkozásként, egyetlen 7,5 tonnás, ponyvás járművel. Az első hónapok még eléggé nehezen mentek, de 1997-ben már megszereztük az első komolyabb ügyfelünket, a Chemoldanzas révén szállítottunk árut az IBM fehérvári merevlemez-gyárából Frankfurtba. Ez a partnerség lehetőséget adott a fejlődésre, és vehettünk öt újabb, szintén 7,5 tonnás járművet, amelyekkel szintén nemzetközi fuvarokat bonyolítottunk le, egy idő után már más megbízóknak is.

Soha nem is gondolkodtak a hazai fuvarozásban?

Én a kezdetektől úgy gondoltam, hogy a hazai piac túlságosan is kiszámíthatatlan, hektikus, a nagyon jó időszakokat nagyon rosszak követik. A nemzetközi fuvarozás abban az időben sokkal biztosabb és kiszámíthatóbb bevételi forrást jelentett. Aki ezen a területen nem boldogult, az valamit nagyon rosszul csinált. Mi is bővültünk, vettünk 40 tonnás kamionokat is, az elsőt 1999-ben, és 2004-re, az EU-csatlakozásig 10 járműre nőtt a flottánk.

Akkor megszűntek a korlátozások, mindenki szabadon fuvarozhatott az egész unióban. Sokan azt hitték, hogy aranybányára leltek, és hihetetlen beruházásokba fogtak. Emlékszem, volt olyan vállalkozás, amelyik egyszerre 100 teherautót vett. Talán mondanom sem kell, hogy ezek már rég nincsenek a piacon. Mi óvatosabbak voltunk, talán 4-5 autót vettünk abban az időszakban.

Ez a fajta megfontoltság a cégstratégia része?

Abszolút. Én amolyan biztonsági játékos vagyok, nem hiszek az erőltetett ütemű növekedésben, alapvetően a lassú, nyugodt építkezést szeretem. Talán az is jellemző, hogy 25 évig nem volt saját tulajdonú telephelyünk. Az kötöttséget jelent egy adott településhez, régióhoz, nekem meg fontosabb volt, hogy rugalmasak tudjunk maradni. Most viszont bővítettük a tevékenységünket, így elérkezettnek láttam az időt arra, hogy saját bázisunk legyen. Ecseren, az M0 és repülőtér tőszomszédságában megtaláltuk az ideális helyszínt, és nemrég be is költöztünk.

Kisebb magyar vállalkozásként hogyan tudtak boldogulni a nemzetközi versenyben?

Nincs benne titok: jó minőséget kell adni. A fuvarozásban ez annyit tesz, hogy a gépjárműveink legyenek tiszták és kifogástalan műszaki állapotúak; pontosan teljesítsük a vállalt fuvarokat; valamint a sofőrök és az alkalmazottak legyenek felkészítve a vállalások teljesítésére. A pontosság itt azt jelenti, hogy a mintegy 1300 kilométeres Frankfurt-Barcelona viszonylatban legfeljebb egy órás csúszás megengedett. És ami kulcsfontosságú: ne csak a szlogenek szintjén beszéljünk arról, hogy az ügyfél az első, hanem mindenki ennek megfelelően tegye is a dolgát. Mi szolgáltatók vagyunk és a szolgáltatásban kis túlzással mindig az ügyfélnek van igaza. Ezzel a hozzáállással sikerült megszereznünk és megtartanunk olyan ügyfeleket, mint a Kühne & Nagel, a DHL, a Gebrüder Weiss, a DSV vagy a Schenker.

Ha már ezek szóba kerültek: milyen körből próbálnak ügyfeleket toborozni?

Leginkább a nagy nemzetközi szállítmányozókkal dolgozunk együtt, ők adják a forgalmunk 90 százalékát. Számos linehaul járatunk van, amelyek gyakorlatilag menetrend szerint közlekednek két város között. Ez már csak azért is jó, mert a fuvarok nagy része hónapokra előre napi szinten be van osztva, tudjuk, hogy mikor, honnan, hova, mit kell szállítani. A járműveink több mint fele ilyen formában dolgozik, ami ad egy biztos alapot.

Milyen fontosabb mérföldköveken keresztül fejlődött a DerbyTrans?

2004-re, a piacok megnyitására ugye már voltak 40 tonnás járműveink is, ponyvás kivitelűek. Ezekkel dolgoztunk 2008-ig, amikor beütött a válság. Ki kellett találni valami újat, mert a ponyvás piacba nem igazán lehetett különlegességet belevinni. Ekkor jött az ötlet, hogy vegyünk hűtős autókat, ami az egyik legjobb beruházásunknak bizonyult. Sok új megbízót szereztünk a gyógyszer- és élelmiszeriparból, akik még most is megvannak.

Később vállaltuk veszélyes (ADR) áru szállítását, mint festékek vagy különféle savak. Ezek közül sokat adott hőmérsékleti tartományban kell szállítani, hogy ne menjenek tönkre vagy ne legyenek instabilak. Az ADR-rel még ma is kevesen foglalkoznak, mert elég macerás dolog, és a hatóságok is előszeretettel ellenőrzik az autókat. Mára az egyik legnagyobb ADR hűtőflottával rendelkező, magyar tulajdonú fuvarozó cég lettünk a piacon. A dobozos autókban aztán már nem csak temperált árukat tudtunk szállítani, hanem nagy értékű cikkeket, számítógépeket, és egyéb elektronikai termékeket is. Azzal is növeltük a szolgáltatásaink értékét, hogy a vontatókba szereltünk GPS-t és pánik gombot, illetve a pótkocsiban is van GPS-követő, hogy akkor is megtaláljuk, ha véletlenül leakasztják és elviszik.

A válságot is átvészeltük, 2016-ban már 50-60 autónk volt. Ebben az évben hoztuk létre a Derby Logistics céget, amelybe kiszerveztük az autóipari tevékenységünket. Itt mások a megbízók, egészen mások az elvárások, más a tevékenység jellege és más autókat is igényel, amelyeknek a teljes belmagassága kihasználható. A vállalkozásban gyerekkori barátom, Kistamás Gábor lett a tulajdonostársam és az ügyvezető.

Pár éve már alvállalkozókat is bevonunk az ügyfeleink kiszolgálásába, egyre nagyobb arányban részesednek a forgalmunkból. A segítségükkel el tudtuk érni a 96-97 százalékos kihasználtságot, ami nagyon jó aránynak számít, és ki tudjuk egyenlíteni a szezonalitásból adódó hullámzásokat is. A flottánk mára 100 jármű fölé nőtt.

A legújabb nagy lépés pedig a saját telephely?

Igen, annál is inkább, mert most jött el az a pillanat, amikor túllépünk a fuvarozáson és belevágunk a raktározási szolgáltatásokba. Ha igazán hosszú távra tervez egy vállalat, ha igazán ki akarja szolgálni az ügyfeleit, akkor muszáj elmozdulnia a nagyobb hozzáadott értékű szolgáltatások felé. A jövőben minden bizonnyal azok a társaságok lesznek előnyben, amelyek komplex szolgáltatásokat tudnak kínálni ügyfeleiknek. Mi is ebbe az irányba megyünk. Rendelkezünk fuvareszközökkel, van szállítmányozói alvállalkozói bázisunk, és most már van raktárunk is.

Hogyan vágnak bele ebbe a tevékenységbe?

Kialakítottunk egy 2 ezer négyzetméteres raktárat. Megnézzük, hogyan reagál a piac, és ha úgy, ahogy reméljük, már készen állnak a tervek a folytatásra. A második ütemben 3300 négyzetméternyi raktárat tudunk felhúzni, a harmadik pedig egy 5 ezer négyzetméteres csarnok lesz. Ha az is megvalósul, már egy elég komoly méretű, 10 ezer négyzetméteres raktárbázissal fogunk rendelkezni.

Kezdetben egyszerű raktározásban gondolkodunk, például, hogy hozzánk szervezze ki a vállalat a készáru-raktárát vagy annak egy részét. Már tárgyalunk egy potenciális ügyféllel, aki konszignációs raktárat alakítana itt ki, tőlünk hívnák le a gyártáshoz szükséges alkatrészeket. A továbblépést is tervezzük, engedélyeztetési szakaszba ért a vámszabadterület kialakítása a raktárunkban. Az engedély birtokában teljes vámkezelési szolgáltatást is fogunk nyújtani. Mindezeken túl elindult az ADR raktározáshoz szükséges engedélyek és infrastrukturális felszerelések beszerzése is.

Mekkora volumenre számítanak a raktározási tevékenységből?

A belátható jövőben biztosan nem fogja utolérni a fuvarozást, hiszen 25 évnyi előnyt igen nehéz behozni. Úgy számolok, hogy a második ütem elkészülte után a jelenlegi árbevételünk mintegy 10 százaléka származhat a raktározásból. A lényeg azonban nem ez, hanem hogy ennek révén komplexebb szolgáltatásokat kínálhatunk meglévő ügyfeleinknek, miközben új ügyfeleket is meg tudunk nyerni.

[box type=”shadow” ]Honnan lesz utánpótlás?

10-15 éves távlatban a nemzetközi fuvarozás legégetőbb problémája a sofőrhiány lesz – állítja Szvitek László. A DerbyTransnál is érzik már ezt, bár náluk nem égető a helyzet, a távozók helyére mindig találnak új embert. A legfontosabb, hogy a cég betartsa, amit ígér („ha abban állapodtunk meg, hogy kedden itthon lehet, akkor érkezzen inkább hétfőn, mint szerdán”), illetve természetesen elengedhetetlen a normál piaci bér. Utóbbi egyébként már nem nagyon marad el attól, amit a nyugat-európai fuvarozók kínálnak a sofőröknek, és ha ehhez hozzávesszük a magasabb külföldi megélhetési költségeket, már nem olyan vonzó a külföldi munkavállalás. Ugyanakkor fel kell készülni arra, hogy az állomány egyre idősebb – a DerbyTransnál is a 45-60 éves korosztály van többségben, és szinte senki nincs 30 alatt. „Bízunk benne, hogy állami támogatás keretein belül tudunk fiatal sofőröket kiképezni és alkalmazni saját állományunkban, jelenleg ugyanis a gépjárművezetői képesítés megszerzése nagy befektetést igényel a fiataloktól”, mondja az ügyvezető. [/box]