ÉLETMŰ DÍJAT KAPOTT DÉRI ANDRÁS

A KÍVÁNCSISÁG A LÉTELEME

„Ha megkérdik tőlem, hogy éppen milyen funkciót töltök be az MLBKT-ban, akkor csak annyit szoktam mondani, hogy nagyon egyszerű. Én vagy a Déri. Az életművem talán legnagyobb sikere, hogy nem kell bemutatkoznom szakmai közönség előtt”, mondja magáról tréfálkozva Déri András. Nem kellett bemutatkoznia akkor sem, amikor a novemberi kongresszuson „a logisztikai szakma fejlesztésért és az MLBKT sok évtizedes támogatásáért” megkapta az Életmű Díjat a társaságtól.

 

 

 

De honnan is indult el ez a kivételes életmű?

„Az egész ott kezdődött, hogy nem vettek fel a bölcsészkarra, ezért elmentem a Bánki Donát Műszaki Főiskolára. Főiskolai éveim alatt aztán két dolog is meghatározta ké- sőbbi életemet. Az egyik, hogy akkor indult egy üzemszervező üzemmérnöki szak, ahol nem csak komoly gépészeti tudást adtak át nekünk, hanem része volt a tananyagnak a vállalatirányítás is. Ebbe beleértették a pénz- ügyeket, a számvitelt, az informatikát, de még a logisztikát is, amit akkor és ott üze- mi anyagmozgatásnak hívtak. Utóbbi rög- tön megfogott engem, még ha a barátaim nem is értették, mi a jó abban, ha egy tar- gonca bemegy egy üzemcsarnokba, aztán kijön onnan. Az is óriási előnynek számított, hogy már abban a korban megismerked- hettem a számítástechnikával, amikor még ALGOL-ban kellett programozni.

A másik szerencsém az volt, hogy a nagy- bátyám az Anyagmozgatási és Csomago- lástechnikai Intézetnek volt az igazgatója. No, nem vett fel oda dolgozni, viszont szabadon bejárhattam az Intézet könyvtárába, ahol rengeteg szakirodalmat olvastam. Így kötöttem ki végül a logisztika mellett”, mesél a kezdetekről.Az első munkahelyek és munkakörök is a megszerzett ismeretek komplex alkalma- zásáról szóltak. A Malévnál az 1970-es évek elején az úgynevezett üzemidős berende- zések tervszerű cseréjéhez írtak számítógé- pes rendszert, ahol az adatok felvitele még lyukszalagon történt; foglalkozott András ügyvitelszervezéssel, termelésirányítással és anyaggazdálkodással; az 1980-as években a színvonalas fejlesztőműhelynek számító Comporgan Rendszerházban pedig már, mint a megalakult Logisztika Iroda vezető- je, kimondottan a logisztikával kapcsolatos számítógépes rendszerek tervezésében vett részt. A későbbi magasabb pozíciók közül érdemes kiemelni az Állami Biztosító ügy- vitelszervezési  helyettes  vezetői  állását,  a Takinfo projektvezetői beosztását,  illetve a Magyar Postánál betöltött logisztikai vezérigazgató-helyettesi pozícióját.

Az úri szabóság helyett jött a konfekció

Eközben – még a rendszerváltás előtt – megalapította  saját,  Logisztika  Rendszer- technika  Kft.  névre  keresztelt  tanácsadó vállalkozását, amely azóta a biztos pontot jelenti szakmai életében. „Ha éppen nem tartottak rám igényt egy nagyobb válla- latnál, bejöttem az irodába, leporoltam az íróasztalt, és folytattam ott, ahol korábban abbahagytam. Soha nem vágytam multi- nacionális cégekbe, mert a barátok példá- ján azt láttam, hogy mindenki teszi, amit mondanak neki, és nem nézik jó szemmel, ha a másik dolgába üti az orrát. Be van szo- rítva egy szerepbe az ember, amit én nem szeretek,  miközben  a  saját  vállalkozásom óriási  szabadságot  adott.  Minden  más munkában is megtaláltam azt, ami örömet okozott, de nem jelentett törést, ha abba kellett hagynom valamit”,  mesél  arról,  hogy tapasztalatai ellenére miért nem találkozhattunk vele egyetlen nagy multi felsővezetésében sem.

A tanácsadói, rendszerter- vezői munkában elsősorban a  kíváncsiság  hajtotta.  Volt egy sajátos módszere: amikor tanácsadóként elsőként meg- jelent egy vállalatnál, elkérte a belső telefonkönyvet. „Ebből kiderült, hogy ki kicsoda, és ami még fontosabb, hogy ki kinek a kicsodája – különö- sen az azonos nevű dolgo- zókra voltam kíváncsi. Pár óra alatt már fel tudtam rajzolni egy  szervezeti  struktúrát,  és megjelölni azokat a pontokat, ahova érdemesnek látszott elmenni. Néhány beszélgetés után már elég jól összeállt a kép, hogy mi működik, hol a

hiba, mit lehetne javítani. Tanácsadóként mindig működőképes megoldást javasol- tam, de azzal nem tudtam mit tenni, ha nem  fogadták  meg  a  tanácsaimat,  ezért nem is izgattam magam emiatt.”

Számos egyedi informatikai rendszer ki- alakításában is részt vett munkatársaival, és ezen a téren nagy segítségére volt rendszer- tervezői végzettsége. Mint mondja, a mai informatikai szakmából fájóan hiányoznak azok a szakemberek, akik hidat tudnának verni a felhasználói igények és a szoftver- fejlesztők, a „bitzsonglőrök” között, és akik egyben látják a rendszert, a folyamatot, a kockázatokat. „Mi még angol úri szabóság-nak tartottuk magunkat, amelyik az ügy- fél egyéniségéhez készíti az öltönyt. Aztán megjelentek a nagy, külföldi integrált rend- szerek – ezek már konfekcióöltönyök. Fel lehet hajtani a nadrágszárat, beljebb lehet venni a zakót, és persze hordani is lehet az öltönyt, de az mégsem a te egyéniségedhez készült.”

A megtalált közösség

De nem csak a logisztikai szakmával, ha- nem az MLBKT-vel is összeforrott Déri András neve. Ugyan nem az alapítástól tag, ám az elmúlt 28 évben mindig jelen volt a társaság életében; ahogy Chikán Attila fo-galmazott  a  díjátadón,  „András  többször volt elnökségi tag, mint nem”.

„Amikor Attila hívott, meglepve tapasz- taltam, hogy itt nem csak nevében, hanem szellemiségében is egy társaság, igazi kö- zösség jött össze, olyan emberek, akik nem csak a szakmáról tudnak beszélni, akiknek van humoruk, akik tudnak nevetni. Az el- nökségben egy idő után már fél szavakból is megértettük egymást. A szakmai munkát is kiválónak tartottam, tudtam azonosulni a stratégiával, a célkitűzésekkel, és szívesen végeztem el a társaság számára szakmai feladatokat is, például a Logisztikai Egyez- tető Fórumban, annak megalakulásától, a Társaság képviseletét.   És az a szép, hogy ez a szellemiség a mai napig megvan az MLBKT-ban, a 40-es generáció viszi tovább, mint ahogy viszi tovább a nagy logisztikai ellátó rendszerek üzemeltetését. Szerintem csoda, hogy komolyabb áruhiány nélkül megúsztuk a vírusjárványt, és ez a logiszti- kai szakembereknek köszönhető.”

Ezzel együtt sem teljesen elégedett azzal, ahogy a szektor a pandémiára reagált. Hiá- nyolta például, hogy a mostanihoz hasonló helyzetek kezelését nagyon kevés vállalko- zás – kicsi és nagy – vonta be kockázatkezelési gyakorlatába – vagy ha bele is vonta, azt nem osztotta meg beszállítóival, vevő- ivel. Pedig, ha valamikor, ilyen helyzetekben és lesznek még hasonlóak, például a glo- bális alkatrészhiány, vagy a környezetvédel- mi  katasztrófák,  az  éghajlatváltozás  kihatása a szezonalitásra – jelentene rendkívül sokat az ellátási láncok mentén kialakított együttműködés.

Mädchen für Alles

Akik ismerik, tudják, hogy Déri András nem csak a szakmában, hanem a mindennapok- ban is nagyon szívesen segít. Az MLBKT Titkársága a különféle rendezvények, kongresz- szusok lebonyolításában nem tud olyat kérni, amit ő ne teljesítene azonnal és szívesen.

„Itt mindenki rendkívül sokat dolgozik egy-egy esemény sikeréért, és az MLBKT tényleg egy közösség, így öröm, ha segíthetek. Ha kérnek, nem mondhatom, hogy nem érek rá: megyek, és levisszük, felhordjuk, lefordítjuk, megírjuk. Ennyi”, foglalja össze ars poeticáját

„Déri, a mindenes”.