2025 nem volt összeomlásszerű év – de nem is volt nyugodt. Az MLBKT 2026 elején végzett évindító felmérésére 40 hazai szakember adott választ, ami ugyan nem reprezentatív statisztika, de nagyon tiszta képet ad arról, hogyan gondolkodnak ma a hazai gyártó és supply chain környezetben dolgozó szakemberek. A válaszadók döntő többsége vezetői, kulcsszereplői pozícióból tekint vissza 2025-re, és próbál előre gondolkodni 2026-ról.
Egy „kezelhető”, de feszített év emléke
A 2025-ös év kiszámíthatóságát a válaszadók többsége közepes–jó értékre tette. Ez első ránézésre akár pozitív üzenet is lehetne, de a részletek mást mutatnak. Nem arról van szó, hogy a környezet stabil lett volna, sokkal inkább arról, hogy a szervezetek megtanultak egy instabil rendszerben működni. A folyamatos alkalmazkodás vált normává: beszállítói problémák, hektikus kereslet, költségsokkok között kellett működőképesnek maradni.
Ez a „megszokott bizonytalanság” visszatérő motívum a teljes felmérésben.
A problémák nem különállóak – hanem láncreakciók
Amikor a válaszadók megjelölték, mi okozta számukra a legnagyobb nehézséget, egyértelműen kirajzolódott egy összefüggő problématérkép. Az alapanyag- és beszállítói bizonytalanság, az IT- és adatminőségi hiányosságok, a költségek emelkedése, valamint a munkaerő- és kompetenciahiány nem egymástól független tényezőként jelentek meg. Épp ellenkezőleg: egymást erősítő hatásokként.
A gyenge adatminőség rossz döntésekhez vezet, a rossz döntések készletfelhalmozáshoz vagy ellátási hiányhoz, ezek pedig tovább növelik a költségeket. A rendszer „csúszik”, miközben minden funkció külön próbálja kezelni a saját problémáját.
A legnagyobb veszteség: a költség, mint rendszerjelenség
Arra a kérdésre, hogy hol keletkezett a legnagyobb veszteség 2025-ben, a válaszadók toronymagasan a költségek emelkedését jelölték meg. Ez önmagában nem meglepő, de a hangsúly fontos: nem egy-egy rossz döntésről vagy hibáról van szó, hanem strukturális költségnyomásról, amely az egész ellátási láncot érintette.
Másodlagosan megjelent a fluktuáció, a hatékonyság csökkenése és a vevői kiszolgálás romlása is – mind olyan jelenségek, amelyek egy túlterhelt rendszer természetes következményei.
Kihívások: túlélés, nem optimalizálás
A nyitott kérdésekből kirajzolódó kép kifejezetten őszinte. A válaszadók a romló gazdasági környezetet, a beszállítói lánc szétesését, a csapat megtartását, a kiszámíthatatlan vevői igényeket és a piac megtartását említik. Kevés szó esik innovációról vagy új üzleti modellekről – sokkal több a „hogyan maradjunk működőképesek” típusú reflexió.
Büszkeség: a reziliencia éve
Különösen érdekes kontrasztot ad, amikor a válaszadók arról írnak, mire voltak a legbüszkébbek 2025-ben. Itt nem új termékek, áttörő digitalizációs projektek vagy látványos növekedés jelenik meg, hanem költség- és készletcsökkentés, csapatok újraépítése, szervezeti átalakítások túlélése, új vevők megszerzése nehéz környezetben.
Ez világos üzenet: a siker definíciója átalakult. 2025-ben az számított eredménynek, ha egy szervezet nem esett szét, hanem képes volt alkalmazkodni és stabilizálni magát.
2026: óvatos realizmus, nem optimizmus
Amikor a válaszadók 2026 ellátási láncait próbálják megjósolni, a leggyakoribb válasz az, hogy érdemi javulásra nem számítanak. Ugyanakkor tömeges romlásra sem. Ez az „inkább nem változik” álláspont jól tükrözi a jelenlegi gondolkodást: a szakemberek nem várnak csodát, de nem is készülnek összeomlásra.
2026 sokak szemében nem áttörés, hanem finomhangolás vagy túlélés éve lesz.
Egyre világosabbá válik: az ellátási láncok világa nem „visszatér” a régi normalitáshoz. A bizonytalanság nem ciklikus kilengés, hanem strukturális állapot lett. Ezt nemcsak a hazai partneri felmérésünk válaszai mutatják, hanem a legfrissebb nemzetközi jelentések is.
A World Economic Forum 2026-os Global Risks Report és globális értéklánc-elemzése szerint a geopolitikai fragmentáció, az energia- és nyersanyag-nyomás, valamint a technológiai gyorsulás tartósan átformálja a versenykörnyezetet. A vállalatok többsége már nem átmeneti zavarokra készül, hanem olyan működési modellre, ahol a volatilitás az alapállapot.
Korábban a reziliencia költségtöbbletet jelentett: több készlet, több beszállító, több redundancia. 2026-ban azonban ez a logika átalakul.
A World Bank elemzései szerint a globális értékláncok nem megszűnnek, hanem átalakulnak, és a vállalatok diverzifikációval és regionalizációval csökkentik kockázataikat.
A hazai partnerek válaszaiból az látszik: a teljes relokalizáció nem reális cél, de a másodlagos beszállítók és regionális alternatívák kiépítése már napirenden van.
A 2026-os prioritások között egyértelműen megjelent a beszállítói diverzifikáció, a készletszint optimalizálás és a digitális láthatóság növelése.