Az ellátási láncok csúnyán leszerepeltek a pandémiában. Pedig, hogy bíztunk bennük! „Supply chains – the future of business!” harsogtuk szóban és írásban, s tényleg úgy tekintettünk rájuk, mint jövőnk hordozóira.
Mondhatni, épp ideje, hogy kiderüljön, számíthatunk-e rájuk? Hogy a munkamegosztás szélesedik, az integráció mélyül, az információ utazik, nem a termék, hogy felgyorsul a megtérülés, és még soroltuk a várakozásainkat – vajon teljesülnek-e? Átnézve a hamarosan kezdődő 29. kongresszus programját, láthatjuk, hogy majd mindannyian ezekre és hasonló kérdésekre vagyunk kíváncsiak.
Az én válaszom határozott és fenyegető: az ellátási láncok globálisak maradnak, kicsit fenntarthatóak és nagyon digitalizáltak lesznek. Aki nem hiszi el, áldozatul esik: az előttünk álló korszak nem tud mit kezdeni a lemaradókkal. Túl gyors a menet, a jobb tanulók már előzik a tanárokat – a gyengébbekre meg vissza sem néznek, hagynak nekik annyi morzsát, hogy éhen ne haljanak.
Hogyan előznek a legjobbak? Két összetevője van a sikereiknek: meglátják az újdonságokat, és integrálni tudják őket saját cégükbe, úgy, hogy az működését akár gyökeréig megváltoztatva őrizze meg egyéniségét.
Kongresszusunk idei programja gazdag az első összetevőt illetően. Sok szikra fellobbanása várható az előadásokon, kerekasztalokon, amelyek fejlődési irányokat, olykor kényszereket jeleznek. Tele vagyunk ötletekkel, hisz nyitott szemmel járjuk a világot. Aki jön a kongresszusra, felfoghatja a sok szikra némelyikét – hogy aztán hazamenve megpróbálkozzon a második lépéssel, a saját cégébe történő beépítéssel.
Nyissanak fiókokat a globalizációnak (nem fogja felváltani a helyi termelés), a fenntarthatóságnak (halad tovább előre, még ha csikorgó fogakkal is), és a digitalizációnak (mert ez a folyó évek „pet projectje”, ezzel lehet hódítani a nagy üzleti Tinderen).
Chikán Attila
