Búcsú Dr. Prezenszki Józseftől
2025. június 21-én rövid betegség után eltávozott a földi életből a logisztika egyik legendás nagyja, Dr. Prezenszki József.
Nevéhez fűződik a hazai logisztikai szakma alapjainak lefektetése, sok-sok évtizeden keresztül meghatározó szereplője és építője volt a logisztika hazai fejlődésének.
A tanár úr 1997-2003 között tagja volt az MLBKT Elnökségének.
Társaságunk nagy tiszletettel és szeretettel őrzi emlékét.
Nyugodjék békében!
Közlekedésmérnöki oklevelet 1959-ben, műszaki doktori oklevelet 1966-ban, kandidátusi minősítést 1978-ban szerzett.
Tanársegédként, MÁV mérnökként, adjunktusként dolgozott 1978-ig, majd
1979-98 között egyetemi docens volt a BME Közlekedésüzemi Tanszékén.
1979-87 között intézeti igazgatóhelyettes lett, majd 1987-92 között
tanszékvezetőkét tevékenykedett a BME-n.
A BME Mérnöktovábbképző Intézet által 1995-ben kiadott Logisztika I., illetve a Logisztika Fejlesztési Központ által kiadott Logisztika II. egyetemi tankönyvek szerkesztője és társszerzője, továbbá a Kossuth Kiadó gondozásában 2010-ben megjelent Logisztika menedzsment c. szakkönyv társszerzője, mely szakirodalmak hosszú évtizedeken keresztül egyedülálló és egyetlen szakmai forrásként alapozták meg mérnökök és közgazdászok tudását az országban.
Az oktatási és ipari területen végzett munkájáért számos kitüntetésben részesült.
Búcsúztatására 2025. július 25-én 10 órakor kerül sor a Felsőkrisztinavárosi Keresztelő Szent János templom Urnatemetőjében.
Dr. Chikán Attila
búcsú gondolatai
Hatalmas értéket jelentett számunkra, hogy Prezenszki professzor stabil tudásával, a műszaki és gazdálkodási szemlélet ötvözésével példát mutatott néhány terület, elsősorban a raktározás integrálására a kibontakozó hazai logisztikai közéletben. Szerencsénkre még sokáig volt közöttünk, mindig barátságos kollegalitással, példát mutatva feladatvállalásban és minőségi teljesítéssel, akár a Műegyetem, akár az MLBKT színeit képviselte. Tanítványain, előadásain, publikációin keresztül a magyar logisztikatudomány egyik kiemelkedő megalapozója volt, emléke és hatása velünk marad.
Dr. Vörösmarty Gyöngyi így emlékezik vissza
Tanár úr kezdeményezésére indult el több mint 25 évvel ezelőtt az MLBKT Diplomamunkapályázata, amely azóta is meghatározó része a társaság életének. A pályázat a mai napig az ő elképzelései és értékei mentén működik, biztosítva ezzel számtalan fiatal számára az első szakmai elismerést és lehetőséget a bemutatkozásra. Ez a program nemcsak a pályakezdők támogatásáról szól, hanem egy olyan szemlélet átadásáról is, amely Prezenszki tanár úr személyét jellemezte: a tudás és az alapos és átgondolt munka megbecsülése, az utánpótlás nevelése.
A közösségépítést ő nagyon másként értelmezte: számára ez nem csupán formális együttműködést jelentett, hanem a másik véleményének meghallgatását, az egyén tiszteletben tartását, a befektetett munka elismerését. Ezzel a hozzáállással nemcsak közösségeket épített, hanem hidakat is – emberek, generációk és szemléletmódok között.
Dr. Bóna Krisztián búcsú gondolatai
Hogy ki is volt Prezenszki Tanár úr (Jóskabá’)?
Azt hiszem erről felesleges bármit is mondani, mert nem hinném, hogy van olyan ember a szakmában, aki ezt ne tudná. Talán a fiatalabb generáció, de az előadásokon, videókban, a neten itt-ott még ők is találkozhattak már a nevével. Szeretett szakmánk szempontjából azt hiszem gondolkodás nélkül mondhatjuk, hogy alapító tagja, meghatározó alakja, és formálója volt a magyar logisztikának, annak, hogy ez a kifejezés, ez a szakma gyökeret eresztett hazánkban és napjainkra ide fejlődhetett, sokunknak munkát és megélhetést adva. Sokat köszönhetünk neki.
Azt már kevesebben tudhatják, hogy emberként mit jelentett Jóskabá. Azon szerencsés emberek közé tartozhattam, aki ezt is megtapasztalhatta. Nyugodt, segítőkész, kooperatív és emberséges hozzáállása hallgató koromtól kezdve egészen napjainkig példaértékű volt számomra.
Megtiszteltetés volt ismerni őt, a tanácsait meghallgatni, beszélgetni vele „nemcsaklogisztiáról”. Emléke, és talán kicsit ő is, tanítványaiban él tovább…. mert „csak az hal meg, akit elfelejtenek”.
Vannak olyan emberek, akit nem lehet. Jóskabá, kedves Tanárúr! Nyugodj békében!
